Záporozó víz és taps – 18. TIFF-megnyitó; Tudor Giurgiu: Parking

A TIFF ünnepélyes megnyitói a fesztivál első, péntek estéjén rendszerint remek alkalmak arra, hogy a fesztiváligazgató Tudor Giurgiu elsorolja a legújabb statisztikákat, az indított projekteket, a meghívottak lajstromát, amelyek minden évben az előzőhöz képest nagyobbak, rangosabbak, felemelőbbek, ám a pompát rendszerint eső fenyegeti. Idén az ég áldása és a szervezők kiskezében percenként frissített iPhone-ok időjárás-előrejelzője alaposan keresztülhúzták a reményeket.

Dugdosnád a…? – Vlad Zamfirescu: Secretul fericirii

...legjobb barátod feleségét? Vagy a boldogságot? Egyáltalán mi a boldogság – és meg lehet-e, meg szabad-e mutatni? S akkor már fordított előjellel is: adnád-e a saját nődet a legjobb barátodnak? Nem cserébe, hanem csak úgy, barátság-erősítőként. Néha.

Mélyebb bőrünk – Adina Pintilie: Nu mă atinge-mă

A berlini Arany Medvével díjazott film sajtóvisszhangját követve már meggyőződésem volt, hogy Adina Pintilie első nagy lélegzetvételű projektje nem a kimerített új román filmes irányelveket követi. Az első képkockák egy hideg és elidegenítően szabályos környezetű világ részleteit vázolják fel, majd két férfi összeszerel és a nézőkre szegez egy kamerát. Kijelzőjén a rendezőnő arcközelije látható. A szerző feltekint, majd a közönség szemébe néz.