A harmadik utas a Cini – Badits Ákos: Űrpiknik

Még mindig elég kevés magyar gyártású tudományos-fantasztikus film születik, ami némiképp érthető, hiszen talán ez a műfaj követeli meg leginkább a magas költségvetést. Kivételek persze akadnak, és az is igaz, hogy az egyre modernebb szoftverek egyre többek számára teszik elérhetővé a speciális effektek használatát, a korábbiakhoz képest minimális anyagi befektetéssel.

Lélegzetvisszafojtva – Alexandre Aja: Oxygéne / Oxigén

Sokat elárul egy filmről, ha a néző figyelmét egy idő után már nem a vásznon cikázó képek ragadják meg, hanem azon morfondírozik, honnan is ismerősek a patikamérlegen adagolt cselekményfordulatok, a merésznek tűnő, mégis sokat látott részmegoldások. Az Oxigén tipikusan ilyen opusz, mégsem lehet rá haragudni, hiszen hangulatos, stílusos és módfelett korérzékeny is. Igaz, ha egy évvel korábban érkezik, még nagyobbat szólhatott volna.

A negyedik utas: a deus ex machina – Joe Penna: Stowaway / A potyautas

Egy alacsony költségvetésű sci-fi kétféleképpen szokott elsülni: csekély eszközkészletét innovatív módon használva előnyt kovácsol hátrányaiból és mélyenszántó klasszikussá válik, mint a 2009-es Hold, vagy fájdalmasan kudarcot vall ambíciójában és csúnyán elhasal, mint a legtöbb eddigi Netflix-űrfilm. A sztárgárdával forgott, minimalista Potyautas valahol a két kategória között helyezkedik el.

Atomtitánok a szorítóban – Adam Wingard: Godzilla vs. Kong / Godzilla Kong ellen

A DC, a Marvel és az Universal (utóbbi elhasalt) moziverzumai mellett a Warner is indított még 2014-ben egy „kisebbet”: már az akkori Godzilla belengette, hogy a mozi két leghíresebb toronyház-méretű titánja majd egyszer egymáshoz fogja csapkodni a körülöttük lévő felhőkarcolókat. Négy MonsterVerse-epizód után (mert most már minden, mindenhol sorozat) el is érkezett a nagy összecsapás ideje: Godzilla Kong ellen.

Nincs többé helyünk a Földön – George Clooney: The Midnight Sky / Az éjféli égbolt

A színész-rendező az év végén inkább politikai kommentárjai miatt került középpontba a sajtóban, semmint filmes élete miatt. Clooney köztudottan politizál magánemberként, de filmjeiben is szívesen foglalkozik közügyekkel (A hatalom árnyékában). Az éjféli égboltnak látszólag nincs köze a politikához, a film egészét nézve viszont nagyon is van. Ugyanis egyértelműen átjön belőle: az emberiség végleg élhetetlenné tette élőhelyét.