Az ezelőtti generáció – Goldsman, Chabon, Beyer, Kurtzman: Star Trek: Picard

A lassan nyolcvan felé közelítő Patrick Stewart meggyőző rugalmassággal tér vissza abba a közegbe, ami híressé tette őt a nyolcvanas évek végi kisképernyőkön, és ami megmentette a Star Trek franchise-ot a kihalástól. Azzal a különbséggel, hogy neki már nincs szüksége plusz hírnévre, a Star Trek viszont ismét azért küszködik, hogy releváns maradjon.

Két test, egy lélek – Derek Cianfrance: I Know This Much Is True / Ez minden, amit tudok

Derek Cianfrance minisorozata olyan, mintha a True Detective legendás első évada után maradt tátongó űrt akarná betölteni az HBO repertoárjában, lecsúszott Matthew McCounaughey és misztikus gyilkossági ügyek helyett lecsúszott Mark Ruffalóval és a kőkemény valósággal a főszerepben. Félreértés ne essék, az Ez minden, amit tudok voodoo-babák és csontszobrok nélkül is legalább annyira nyomasztó, mégis, két napos végigbindzselés után állíthatom, hogy rég érte meg ennyire hat epizódnyi vezeklés egy laptopképernyőn keresztül.

Gátlástalan, színes világ – Álex Pina: White Lines

A fehér vonalak afféle egyszerű és világos útmutatók, amelyek kijelölik mindannyiunk életének az irányát, egyszerűen csak követnünk kell őket. De fehér vonalak azok a kokaincsíkok is, amelyek minden helyesnek vélt iránytól képesek eltéríteni. Az előbbiből nagyon kevés, utóbbiból jó sok van a White Linesban.

#Homemakerlifesmatter – Dahvi Waller: Mrs. America

Ha gyanútlanul, a történelmi tények ismerete nélkül esünk neki a Mrs. America első részének, könnyen azt hihetjük, hogy egy intelligens nő háziasszonyi szerepkörből való kitörését, közszereplővé, majd szabadszellemű feministává válását fogjuk végigkövetni a hátralévő nyolc részben.