Miért nincs egy jó filmünk Trianonról?

Napra pontosan száz éve írták alá a trianoni békeszerződést, amely máig élő, kibeszéletlen traumája a magyar társadalomnak. Történetéről, hatásáról mégsem készültek játékfilmek, se a Horthy-, se a Kádár-korban, és a rendszerváltás óta eltelt 30 évben sem. Írókat, rendezőket kérdeztünk, hogy megválaszoljuk a miérteket – és azt is, hogy ők milyen filmet forgatnának Trianonról.

Az úriember és a kém – Roman Polański: J'accuse / Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy

Mi újat tehet hozzá egy filmrendező a híres-hírhedt Dreyfus-ügyhöz, amelyről korábban már ötször is készült film? A plusz csakis az esztétikai élmény és az időben oly távoli történelmi események életszagúvá és emberközelivé tétele lehet – és mindezzel a Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy meg is ajándékozza nézőjét. Roman Polański egy igazi profi kiegyensúlyozottságával, önbizalmával és rendíthetetlen nyugalmával nyúl a témához, érett eleganciával és esztétikai érzékkel dolgozza fel a 19. századi Európa egyik leghíresebb botrányát. A történelmi múltat a mai néző számára tapintható közelségbe hozza.

A királynak nincs barátja – David Michôd: The King / V. Henrik

V. Henrik angol király története nem először ihleti alkotásra a művészeket: először Shakespeare dolgozta fel a történetét, majd az ő drámáját adaptálta filmre 1944-ben Lawrence Olivier, aztán 1989-ben Kenneth Branagh szerzett vele három Oscar-jelölést. David Michôd tavaly, Velencében bemutatott történelmi (melo)drámája nem feltétlenül a shakespeari mű újraálmodása, inkább a história egy új, önálló, Joel Edgertonnal közösen írt értelmezése.

Párhuzamos valóságok – Radu Jude: Tipografic majuscul

Radu Jude legújabb filmje ismét a történelem elmesélhetetlenségét tematizálja úgy, hogy közben mégis sokat mesél a kommunista Románia mindennapjairól. A Tipografic majuscul a héten a Berlini Filmfesztiválra látogatott, de már a hazai mozikban is debütált.