Hiába lesz mindennapos dolog az űrutazás a jövőben, az emberiség azt is rizikókerülő profitszerzésre fogja kihasználni. Az Avenue 5 hiánypótló alkotás a jólfésült, csekély szókincsű amerikai sitcomok között. Vagy az lesz a második évadra.
Larry David esetében még a matek sem konvencionális: sitcomja húsz éve, 2000-ben indult, ám mégis csak a tizedik évadot fejezte be épp az HBO-n.
Röhrig Géza a Saul fia sikerén jött első tengerentúli filmje, a Porrá központi konfliktusát újfent egy holttest eltemetése szolgáltatja.
Bár nem ritka felénk sem, hogy egy előadóművész a szintén előadóművész szülők nyomdokaiba lép, jól ismerjük ezt a jelenséget a színháztörténetből is. Ám az mégiscsak kuriózum, hogy egy család tagjai oly sok generáción át töretlenül gyakorolják a színészmesterséget, mint a Latabárok. Ők talán a legismertebb család, akik generációkon át adtak színészeket a magyar színház- és filmművészetnek. Közülük is Latabár Kálmán számított a legismertebb és legfoglalkoztatottabb színésznek.
Nincs is kínosabb végeredmény annál, amikor egy film el akarja hitetni, hogy fullba nyomja a kretént, de közben komolyan veszi magát.
A Come to Daddy önfeledten és öntörvényűen élteti a kedélyesen provokatív eszképizmust. Mindezt ráadásul szívvel és aggyal teszi. Máshogy nem is működne.
Mit kapunk, ha összegyúrunk egy majdnem elfeledett, 70-es évekbeli, nem túl izgalmas amerikai tévésorozatot a Lost csodaszigetével, túl tágan megfogalmazott válaszaival, és egy fejvakargatóan rosszul megírt, másodkategóriás horrorkomédiával, az egészet pedig nyakon öntjük egy adag valóságshow-szereplő mélységű, de szebb arcú karakterrel? A válasz természetesen: A vágyak szigete, 2020.
Egy egyszerűbb korszak elsuttogott, elbaltázott szerelmi vallomásai és egy csacska hősnő színesre festett világa; rengeteg virág és egy kosárba csomagolt lúd, mint bocsánatkérés – felszínen erre lehet számítani a Jane Austen Emma című regényének legújabb reinkarnációjától, de ahogyan az angol szerelemnél lenni szokás, ez a film is rejt apró meglepetéseket.
Érzékeny dráma, ropogós nevetés, nagy szeretettel megrajzolt szereplők, társadalomkritika – A búcsú finoman egyensúlyoz ellentétek határvonalán, és olvaszt magába felejthetetlen figurákat és jeleneteket.
A Safdie-testvérek mesterművében Adam Sandler fantasztikusan kelti életre az utóbbi évek egyik legösszetettebb és legbizarrabb karakterét. A Csiszolatlan gyémánt minden bizonnyal a legjobb film, ami valaha készült a szerencsejáték-függőségről.
