Egy film a szeretet erejéről vidáman heilhitlerező gyerekekkel, idióta Hitlerrel és német Beatles-feldolgozással – megannyi ponton születhetett volna ebből katasztrófa, Taika Waititi viszont ismét bebizonyította, hogy akkor tud kibontakozni igazán, ha nem a Marvelnek kell dolgoznia.
Elia Suleiman új filmjében a rendező alteregója, a szalmakalapos ES újabb abszurd szkeccs-jelenetekben tapasztalja meg a világot, ezúttal azonban elhagyja Palesztinát, és Párizsban, majd New Yorkban keresi a „mennyországot”. Saját „szűrőjétől” azonban nem tud szabadulni, mindenhol harci készültséget lát.
A The Marvelous Mrs. Maisel – és egyben a csodás Midge személye (Rachel Brosnahan) – ugyanazzal a rafinériával robbant be a köztudatba, amellyel az említett karakter létezik a pontosan felépített, color by technicolor '50-es évek világában. Egy zsidó háziasszony, akiből humorista lesz, egy New York-i lány, aki tökösen színpadra áll és tarol. Ez önmagában is elegendő lenne a sikerhez, azonban ez a sorozat még ennél is sokkal több.
Rian Johnson Golden Globe-jelölt műfajparódiája a krimit dekonstruálja úgy, hogy közben szórakozni is tudjunk rajta. A Tőrbe ejtve nem csak egy jó humorral megáldott, szövevényes történet, hanem egy emlékeztető arra, hogy van különbség „újragondolni” és „még egyszer ugyanazt gondolni” között.
Mennyire tudnánk megoldani a problémáinkat, ha a múltból tekintenénk a jelenre? Van-e gyakorlati haszna mesterségesen rekreálni múltbéli élethelyzeteket? Hol a határ valóság és káprázat között? Nicolas Bedos második filmje ilyen sokat vitatott kérdésekre keresi választ. Kiábrándult hőseit egy Westworld-szerű időutazásnak veti alá, ezt keveri Charlie Kaufmann filmjeinek formai jegyeivel, rátesz némi francia sikket, fanyar humort, és voilá, a néző két órán keresztül egy percig sem unatkozik.
A 2017-es, meglepően kellemesre és humorosra sikeredett „első” rész után (mert ugye, ez a második, úgyhogy eszerint a Robin Williams-féle 1995-ös Jumanji a nulladik), Jake Kasdan író-rendező és stábja jóvoltából rekordgyorsan meg is kaptuk a másodikat. A mindössze nyolc hónap alatt leforgatott Jumanji: A következő szint pedig pont olyan, mint a mostani remake-reboot-folytatás-felhozatal java: maximálisan kiszámítható, de teljesen nézhető.
Orosz Dénes a Coming Out és a Poligamy után ismét egy romantikus vígjátékot készített Tenki Réka és Mészáros Béla főszereplésével. A Seveled bár szórakoztató film lett, a szokásos buktatókat mégsem tudta kikerülni.
Az utóbbi pár évben sokan fenntartásokkal viszonyulunk az idősödő Woody Allen újabb és újabb filmjeihez, reménykedve, hogy ez nem lesz olyan, mint az előző. Ugyanis pár tiszteletre méltó kivétellel (Blue Jasmine, Éjfélkor Párizsban), az utóbbi évek filmjei halvány emlékei a legendás rendező ikonikus műveinek. Sajnos, ez idén sincs másképp.
Jocelyn DeBoer és Dawn Luebbe nem akármilyen filmje a szélsőségességig erőltetett felebaráti és jószomszédi szeretet mögött láthatatlanul forrongó versengés és egyetemes emberi irigység abszurd és felkavaróan szatirikus kritikája.
Az utóbbi évek legjobb HBO-sorozata nem próbálja meg elhitetni, hogy a multimillárdosoknak is vannak olyan emberi problémáik, melyeket mi csórók is át tudunk érezni. Ellenkezőleg.
