Filmműfaj: Vígjáték

Még visszább a dzsungelbe – Jake Kasdan: Jumanji - The Next Level / A következő szint

A 2017-es, meglepően kellemesre és humorosra sikeredett „első” rész után (mert ugye, ez a második, úgyhogy eszerint a Robin Williams-féle 1995-ös Jumanji a nulladik), Jake Kasdan író-rendező és stábja jóvoltából rekordgyorsan meg is kaptuk a másodikat. A mindössze nyolc hónap alatt leforgatott Jumanji: A következő szint pedig pont olyan, mint a mostani remake-reboot-folytatás-felhozatal java: maximálisan kiszámítható, de teljesen nézhető.

Terhes társaság – Orosz Dénes: Seveled

Orosz Dénes a Coming Out és a Poligamy után ismét egy romantikus vígjátékot készített Tenki Réka és Mészáros Béla főszereplésével. A Seveled bár szórakoztató film lett, a szokásos buktatókat mégsem tudta kikerülni.

A tavalyi Woody Allen-film – Woody Allen: A Rainy Day in New York / Egy esős nap New Yorkban

Az utóbbi pár évben sokan fenntartásokkal viszonyulunk az idősödő Woody Allen újabb és újabb filmjeihez, reménykedve, hogy ez nem lesz olyan, mint az előző. Ugyanis pár tiszteletre méltó kivétellel (Blue Jasmine, Éjfélkor Párizsban), az utóbbi évek filmjei halvány emlékei a legendás rendező ikonikus műveinek. Sajnos, ez idén sincs másképp.

A pápa mozija – Fernando Meirelles: The Two Popes / A két pápa

Fernando Meirelles legújabb, a Netflixen decemberben debütáló filmjében egy igazán furcsa párt mutat be: XVI. Benedek és Ferenc pápa kettősét. Valószínűtlen barátságukat és az oda vezető hosszú utat A két pápa komoly témákat feszegető, mégis meglepően könnyed hangvételű történetéből ismerhetjük meg.

Kapudrog a gótikus humorhoz – Greg Tiernan, Conrad Vernon: Addams Family - A galád család

Az Addams Family 1938-as születési éve óta nem kis mértékben befolyásolta a popkultúrát és a jelenleg is virágzó gótikus esztétikai vonalat. A tökéletes amerikai család szatirikus, visszájára fordított megközelítése több nemzedéken át sikeresen célba talált, feketére festve az addig csupán egyértelmű konvenciókat ismerő lelkeket. Természetesen ez így túlzás, ugyanakkor az egész Addams Family az, és pont ezért lehet olyan kényelmesen zabálni az egymást tetéző képtelen képeket.

Gelman-kommentár, ahogyan mesteremberek előadják Jeles András betanításában – Jeles András: Álombrigád (1983)

Aligha van olyan filmje a ’80-as évek „új érzékenységének”, amely annyira harsányan viselné azokat a neo-avantgárd jegyeket, mint Jeles András Álombrigádja (1983).  A termelési darabot eljátszani készülő brigád széteső képfolyama és narratívája ugyan rokonának tűnik az egyidős Jégkrémbalett-tel (1984) és a Kutya éji dalával (1983), mégis – talán betiltása okán – kívülre került ebből a „szériából”. Jeles harsány formalizmusát rendszerkritikára használta, művét emiatt hét évre dobozba zárták. A bemutatóig többen ellesték és kiforralták fogásait.