Az 1900-as évek legelején készült, színes filmrészletet azonosítottak tegnap egy észak-angliai médiatörténeti múzeumban. A képsoron három gyerek, egy aranyhal és egy papagáj látható.

A bradfordi Nemzeti Média Múzeumban felbukkant mozgóképsor 1901–1902-ben készülhetett, 8 évvel az első sikeres filmszínezési technika, a Kinemacolor kidolgozása előtt.

„Úgy gondoljuk, ez [a felfedezés] a szó szoros értelmében újra fogja írni a filmtörténetet – nyilatkozta a múzeum Paul Goodman a The Guardiannek. – Nem hiszem, hogy túlzás lenne. Valóban ezek a legelső színes mozgóképek a világon.”

A felvételeket egy fiatal angol fotográfus, a kísérletező kedvéről ismert Edward Turner készítette. A filmkockákon három gyereke, Alfred Raymond, Agnes May és Wilfred Sidney látható napraforgókkal és egy kerek akváriumba zárt aranyhallal, majd az egyik kislány hintázik, aztán megjelenik egy skarlátvörös papagáj. A kamera végigpásztázza a brightoni tengerpartot és egy mólót, majd katonák masíroznak a Hyde Parkban.

Turner az amerikai színés fényképészet egyik úttörőjével, Frederic Eugene Ivesszel dolgozott együtt, valószínűleg együttműködésük eredményei a festett képkockák is. Filmet festeni azonban sok pénzbe került, Turnert pedig egy vállalkozó, Frederick Lee támogatta anyagilag.

Bár a filmtörténészek tudtak Lee és Turner filmszínezési próbálkozásairól, azokat többnyire nemes, de sikertelen kísérletezésként, az 1909-ben felfedezett Kinemacolor eljárás előfutáraiként tartották számon.

A szerdán azonosított felvételek egy Londonban letelepedett amerikai üzletember, Charles Urban gyűjteményéből származtak. Ő állt Turner mellé, amikor Lee csalódottan abbahagyta a kísérletek támogatását. Charles Urban 1937-ben adományozta a Természettudományi Múzeumnak a gyűjteményét, amelyet három éve költöztettek át a fővárosból Bradfordba – ekkor bukkantak rá a kutatók a filmszalagra. 

A múzeum kurátora, Michael Harvey elmondta, azonnal rájöttek arra, hogy Lee és Turner valamelyik filmjéről lehet szó, mert 38 mm-es, két szélén perforált tekercsről volt szó. „Nem tudtuk, hogy a felvételek a gyűjteményhez tartoznak” – mondta. Izgatottan fogott csapatával a festési eljárás azonosításába. Több kollégájával együtt sikerült bebizonyítaniuk, hogy a filmrészletet Lee és Turner festési eljárásával színezték, az egykori kísérletek eredményesek voltak.

Harvey felidézte a The Guardian kérdésére azokat a pillanatokat, amikor egy vágószobában nézte először a felvételeket: „Az aranyhal képe lenyűgöző volt. A színei annyira élethűek és kifinomultak. aztán ott volt a papagáj a ragyogóan kiszínezett tollazatával...! Rájöttünk, hogy valami fontos felfedezés van a kezünkben.”

A következő lépés a film korának az azonosítása volt. Ebben a gyerekek képe volt segítségükre, hiszen tudták, hogy mikor születtek Turner gyerekei.

A felvételek története tragikus: Turner 29 éves korában halt meg a következő tavaszon, 1903 márciusában. Urban ekkor George Albert Smith-et kérte fel a kísérletezés folytatására, de Smith használhatatlannak tartotta a korábbi eredményeket, és kidolgozta a Kinemacolor eljárást.

Goodman szerint a felfedezés rámutatott a múzeum kiaknázatlan potenciáljára, arra hogy gyűjteményében mennyi különlegesség rejtőzik – köztük a legkorábbi fennmaradt fényképnegatív és az első fennmaradt televíziós sugárzókészülék.

A tegnap azonosított felvételeket ma, szeptember 13-án fogják levetíteni a nagyközönségnek a múzeumban. Négy nappal később lesz a témáról szóló The Race for Colour című BBC-dokumentumfilm premierje.