Meghalt Csala Zsuzsa és Dzsoko Roszics, eltemették Jancsó Miklóst


Három szomorú filmes hír a hétvégéről: elhunyt Csala Zsuzsa színésznő és Dzsoko Roszics bolgár színész, aki számos magyar filmben is játszott, illetve végső búcsút vettek Jancsó Miklós filmrendezőtől.

Mindkét halálhírt szombaton jelentették be, Jancsó Miklós filmrendezőt szintén szombaton temették.

Csala Zsuzsa 80 éves volt. 1933. július 9-én született Újpesten. Tagja volt 1954-től 1959-ig az Állami Déryné Színháznak, majd Egerben, Budapesten és a Budaörsi Játékszínben játszott. A kiváló komika derűs kedéllyel, remek temperamentummal, sajátos, egyéni ízekkel oldotta meg a feladatait, legyen szó kabaréfiguráról vagy vígjátékról.

Több száz színpadi és televíziós szerepet játszott el, filmen a Noszty-fiú esete Tóth Marival (1960), a Nem szoktam hazudni (1966), az És akkor a pasas (1966) című alkotásokban láthatta a közönség. Ő volt Ursula, Bubó doktor asszisztensnőjének hangja a Kérem a következőt! című rajzfilmsorozatban. Művészi munkáját 1974-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, az érdemes művészi címet 1986-ban kapta meg.

A szerb-bolgár származású Dzsoko Roszics (Đoko Rosić) pénteken halt meg egy szófiai kórházban, miután néhány hete műtéten esett át agydaganata miatt. 1932. február 29-én, tehát szökőévben született, életéveit ennek megfelelően számolta. 2012-ben, amikor 80. születésnapja alkalmából köszöntötték, azt mondta: úgy tartja, hogy még csak 20 éves.

Szerbiában, Bulgáriában és Magyarországon is szerepelt összesen 110 filmben.

Első főszerepét Magyarországon kapta Kardos Ferenc Hajdúk című történelmi filmjében, majd Szomjas György Talpuk alatt fütyül a szél című, 1976-ban készült kultfilmjében Csapó Gyurka szerepét játszotta. Később újabb megbízásokat kapott a Rosszemberek, az Élve vagy halva, a Csak semmi pánik, a Magyar rapszódia, a Jadviga párnája című alkotásokban, majd egy újabb Szomjas-rendezésben, A Nap utcai fiúkban szerepelt.

Az 1998-as Magyar Filmszemlén a Cigánytörvény című filmben nyújtott alakításáért a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta meg első nem magyar színészként. 2010-ben a 41. Magyar Filmszemlén életműdíjjal jutalmazták. A Bolgár Filmakadémia először osztott díjakat 2010-ben és akkor megkapta a legjobb epizódszereplőnek járó elismerést Edelényi János Príma primavera című, 2008-ban készült filmjében nyújtott alakításáért. A magyar filmek forgatásának ideje alatt megtanult magyarul is, de csak annyira, hogy „elboldoguljon a kocsmában”, de egyetlen filmben, a Príma primavera Feri bácsijaként beszél saját hangján magyarul.

Több száz tisztelője, barátja, pályatársa búcsúzott a január 31-én, életének 93. évében elhunyt Jancsó Miklós kétszeres Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas filmrendezőtől szombaton a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. „Nélküled ma más lenne a világ, más képeket látnánk, és másként viszonyulnánk a filmhez és a körülöttünk lévő világhoz” – emlékezett pályatársára Tarr Béla filmrendező, hozzátéve: Jancsó Miklós a nézőket felnőtt, egyenrangú, partnernek tekintette, és megmutatta, hogy egy film értékét nem a mozibevétel határozza meg, hanem hogy mennyire érinti meg az embereket. Tarr Béla szerint Jancsó Miklós „felszabadította” a filmet, hiszen világosan látta, hogy a film betegségének oka az a lineáris elbeszélésmód, amely „egyszerű sztorivá züllesztette a képi ábrázolás asszociatív kincstárát”. „Minden képkockád szemben áll azzal az üzleti vagy politikai érdekek által prostituált filmkészítéssel, amely korunkat jellemezte és jellemzi” – fogalmazott Tarr.

Marx József stúdióvezetőn, Cserhalmi György színművészen és Grunwalsky Ferenc filmrendező-operatőrön kívül több külföldi pályatárs is búcsúzott Jancsótól. Üzeneteiket Mundruczó Kornél, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Galkó Balázs és Szemán Béla olvasta fel. „Léteznek olyan szerencsés országok, melyek lelke (…) évtizedeken keresztül egy-egy nagy művészben testesül meg” – fogalmazott Gilles Jacob, a cannes-i filmfesztivál elnöke, aki szerint Magyarország számára Jancsó Miklós ilyen művész volt. Andrzej Wajda a mozi világában egyedülálló jelenséget méltatta Jancsó Miklóst, Mike Leigh a mozi egyik nagy, radikális megújítójaként emlékezett rá, Francis Ford Coppola szerint pedig Jancsó művészi kifejezésmódjával a filmes világ nagy mértékben gazdagodott a szimbolizmus területén. Bíró Yvette forgatókönyvíró üzenetében hangsúlyozta: Jancsó Miklós örök értékeket hagyott hátra. Jerzy Skolimowski a világ egyik legnagyobb filmrendezőjeként méltatta Jancsó Miklóst, akitől egykori tanítványaként búcsúzott Darren Aronofsky, míg Daniel Olbrychski és Michael York vele közös munkáikat elevenítették fel. Részvétét fejezte ki a családnak többek között Martin Scorsese, Quentin Tarantino, Krzysztof Zanussi, Jiri Menzel és Agnieszka Holland is.

Jancsó Miklóst több százan kísérték utolsó útjára, köztük özvegye, Csákány Zsuzsa és fia, Jancsó Dávid (mindketten vágók), illetve Mészáros Márta, Sára Sándor, Kósa Ferenc, Kovács András, Szabó István, Szász János, Jeles András, Sándor Pál, Török Ferenc és Can Togay János rendező, Koltai Lajos és Ragályi Elemér operatőr, Gáspár Sándor színművész, Konrád György író, Báron György filmkritikus, Benkő László zenész, Novák Ferenc koreográfus és a kulturális élet számos más kiválósága, valamint több politikus. A ravatalnál Sebő Ferenc és Dés László, a sírnál pedig – a Zár az égbolt című dallal – Lovasi András és Szabó Attila búcsúzott Jancsó Miklóstól.



Kapcsolódó