Fényképezte Zsigmond Vilmos. Kiállítás Budapesten


A Harmadik típusú találkozások, a Szarvasvadász vagy a Fekete Dália Oscar-, BAFTA- és Emmy-díjas operatőre, az idén 85. születésnapját ünneplő Zsigmond Vilmos eddigi életművét bemutató grandiózus kiállítás nyílik a Tavaszi Fesztivál első programjaként április 11-én a Ludwig Múzeumban. A világon most először lesznek láthatóak a neves operatőr 1950-es évektől napjainkig készített fotográfiái. A mintegy 150 fotót és számos filmes bejátszást felsorakoztató anyag június 21-éig látogatható.

Az idén 85 éves operatőr számára a filmezés mellett mindig nagyon fontos volt a fényképezés. Ma is többnyire ott lóg a nyakában egy kis fényképezőgép, hogy megörökíthesse a számára izgalmas pillanatokat, helyzeteket, fényeket, tájakat. Zsigmond Vilmos az 50-es évek elején kezdett el érdeklődni a fotóművészet iránt. Nagy hatást tett rá Dulovits Jenő Művészi fényképezés című műve, melynek segítségével autodidakta módon tanulta meg a kompozíciós elveket, a fénykezelés jelentőségét, a film nyersanyagok sajátosságait.

„A fényképezés iránti érdeklődésem, apám fényképezőgépével kezdődött. Volt egy kis Kodak-kamerája. Gyakran megkértem, hogy időnként hadd fényképezzek párat. Középiskolás koromban vettem egy saját fényképezőgépet és díjazás fejében fényképezést tanítottam. Az osztálytársaim – és néhány kisebb gyerek – lettek a diákjaim” – meséli a világhírű magyar művész.


A Filmtett interjúja itt


A szegedi születésű Zsigmond Vilmos továbbtanulását is a fényképezés segítette. A szocializmusban miután „burzsoá család sarja” volt, s apja ráadásul külföldön élt, nem kapott lehetőséget iskolái folytatásához. Ám mikor kötélgyári munkásként felajánlotta, hogy fotóklubot indít, hogy a dolgozók lefényképezhessék a május 1-jei felvonulást, a pártvezetés lassan megenyhült, és engedélyezték, hogy elmenjen operatőrnek tanulni, bár akkor még nem tudta, hogy „az meg mi”. 1955-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakát. 1956 októberében Budapest utcáin filmre vette a Szovjet Hadsereget és a tankokat, majd a kommunistaellenes felkelést vele együtt megörökítő Kovács Lászlóval sikerült a filmszalagokkal együtt átszöknie Ausztriába, ahol a filmeket eladták egy magyar származású német üzletembernek, melyeket később a CBS Hungary Aflame című dokumentumfilmjében használtak fel. Az 1957-ben az Egyesült Államokba kivándorolt operatőr filmes karrierjének indulása egybefonódik az amerikai film meghatározó korszakával, az Új Hollywoodnak nevezett filmtörténeti periódussal. A 70-es évek elejétől olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Robert Altman, John Boorman, Michael Cimino, Steven Spielberg, akinek a Harmadik típusú találkozások című filmjének fényképezéséért 1978-ban Oscar-díjat kapott. 1980-ban A szarvasvadászért neki ítélték a legjobb operatőrnek járó BAFTA-díjat, 1993-ban pedig a Magyar Televizióval co-produkcióban készült Sztálinért elnyerte az Emmy-díjat. A 80-as és 90- es években olyan rendezők fényképeztették vele filmjeiket, mint Brian de Palma, Woody Allen, Richard Donner vagy George Miller.

Zsigmond Vilmos 1966-ban látogatott haza először. Azóta többször dolgozott Magyarországon, és számos workshopot tartott a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak. Filmjeiben a világítás, a fényviszonyok találékony használata vált védjegyévé, egyedülálló stílusának köszönhetően munkássága sokszínű, képei hol költőiek, hol realisták, részletezőek vagy grandiózusak.

A hamarosan nyíló kiállítás gerincét eddig még soha be nem mutatott fotók alkotják. Az 1950-es évektől napjainkig készített, mintegy 150 fotó mellett láthatóak lesznek Zsigmond Vilmos korai filmjei, részletek későbbi leghíresebb alkotásaiból, és a filmforgatásokon készült fotók, melyeken keresztül bepillantást nyerhetünk Hollywood világába. A Ludwig Múzeum és a Tavaszi Fesztivál közös programjaként megrendezett kiállítás – melynek kurátorai Puskás Bea és Tomas Opitz, a TOBE Gallery alapítói – április 11-étől június 21-éig lesz látogatható, közölték a szervezők.




Kapcsolódó