Meghalt Zsigmond Vilmos


Zsigmond Vilmost a San Franciscótól délre fekvő Big Sur településen, álmában érte a halál január 1-jén, kevéssel éjfél előtt – mondta el az MTI-nek Romwalter Béla, az elhunyt Oscar-díjas operatőrrel közösen indított Sparks vállalat vezetője.

Hozzátette: Zsigmond Vilmos valószínűleg veseelégtelenség következtében halt meg a Csendes-óceánhoz közel fekvő kaliforniai házában, ahová karácsonykor ment fel.

Az operatőr élete utolsó időszakában két filmterv látványvilágán dolgozott, köztük egy Kemal Atatürk török politikus életéről szóló alkotáson – mondta Romwalter Béla, hangsúlyozva, hogy Zsigmond Vilmos élete utolsó évében rengeteg szeretetet, elismerést kapott Magyarországon. Kiemelte: Zsigmond Vilmos nagyon szeretett tanítani, fontos volt számára, hogy továbbadja a tudását. A Budapesten kétévente rendezett operatőri mesterkurzusokra számos neves szakembert hozott magával az Egyesült Államokból, köztük a szintén magyar származású Kovács Lászlót, vagy a nemrég elhunyt Haskell Wexlert is.

Zsigmond Vilmos nem csupán a saját szakterületével foglalkozott, „az egész filmet tudta és csinálta… Ha van olyan, hogy filmíró művészet, akkor ő valódi filmíró művész volt” – mondta el az MTI-nek Koltai Lajos Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar operatőr vasárnap este.

„Borzalmas veszteség, nehéz mit mondanom. Amikor még nem tudtam, hogy nincs igazán jól, még az is megfordult a fejemben, milyen nagyszerű lenne mégis filmet csinálni együtt. Egyszer ugyanis, nagyon régen tettünk egy fogadalmat egymásnak, hogy ha kettőnk közül valaki rendezőként filmet készít, akkor a másikat viszi operatőrnek. Nem így alakult az életünk” – idézte fel Koltai Lajos, megjegyezve, Zsigmond Vilmos 85. születésnapja alkalmából adott tavalyi budapesti díszvacsorán már lehetett érezni, hogy „valami nincsen rendben”.

„Igazából nem volt neki mit követnie, ment a saját útján. Ez volt a legnagyobb dolog, amit tehetett: volt saját útja, és azt járta. Ezzel hódította meg Hollywoodot is, hogy saját nyelven beszélt, és hogy mindig olyan maradt, amilyen volt" – hangsúlyozta, megjegyezve, hogy Zsigmond Vilmos személyisége, a világgal szembeni csodálata, odaadása a filmgyártás egyik legnagyobb értéke volt.

Koltai Lajos kitért arra is, hogy közös mesterük, Illés György az 1970-es évek elején Magyarországra hazalátogató Zsigmond Vilmossal megnézette a Prés című filmet, amelynek ő volt az operatőre.

„Egy kis vetítőben megnéztük, emlékszem, teljesen odavolt, kérdezgette hogyan csináltam” – idézte fel barátságuk kezdetét Koltai Lajos. Hozzáfűzte: Zsigmond Vilmos később rengeteg segített karrierjében, az Egyesült Államokban a legnagyobb operatőrök előtt méltatta őt, mint a „srác, akire érdemes odafigyelni”.

„Tele volt azzal a tiszta, őszinte és nyitott szeretettel, amivel nem mindenki él, különösen a szakmában nem. Mindig odafigyelt arra, hogy a másik mit csinál, mi az, ami értékelhető a munkájában” – fogalmazott. Koltai Lajos kiemelte: Zsigmond Vilmos egyetlen alkalommal, az 1990-es A gyönyör rabjai című amerikai film pótforgatásán önként helyettesítette őt a kamera mögött.

„Nagyon tudta élvezni a tájat, az életet, az ízeket, a szépet. Mindig lógott a nyakában egy fényképezőgép, akármilyen körülmények között találkoztunk. Mindent rögzített, a hangulatot, az embert, az időjárást, mindent” – emlékezett vissza, hangsúlyozva, hogy fantasztikus kiállítás nyílt az így készült fotókból a budapesti Ludwig Múzeumban 2015 tavaszán. 

(MTI)



Kapcsolódó