Múltidéző kiállítás nyílt a Sapientia egyetemen


Tegnap délután tartották a Látható Kolozsvár című kiállítás megnyitóját a Sapientia EMTE Tordai úti főépületében, egyúttal hivatalosan is elkezdte tevékenységét az Erdélyi Audiovizuális Egyesület.

Fél lábú újságárus bácsi, cipőfényezők, lángosárus, egy öregasszony a ködben élete minden nehézsége alatt meggörnyedve, egy mosolygós kislány a babájával – egy közel 100 évvel ezelőtti város lakói tekintenek le a Látható Kolozsvár fényképeiről. Orbán Lajos fotográfus képeslapokat készített vagy saját családját örökítette meg, hobbiból fényképezett, és bár amatőr felvételei közül többet díjaztak, s néhány korabeli folyóiratokban is megjelent, nagyobb elismerést sosem kapott a munkája, a 40-es évektől kezdve bőrgyári beszerzőként dolgozott – derült ki a tegnapi megnyitón. Ő volt az első, aki nem egy hivatalos álláspontot képviselve vagy intézményi megbízásból, hanem szerelemből vette kézbe a fotógépet, ráadásul valószínűleg ő volt az első amatőr filmes is Erdélyben: legkorábbi, azonosítható filmtekercse 1928-ban készülhetett. Családi filmjei azért is számítanak kuriózumnak, mert a két világháború közötti családi élet lefilmezése nem volt tipikus polgári gyakorlat.

A kiállítás fényképeket, két mozgóképet és a tárgyi örökség közel 100 éves darabjait is magába foglalva. A panók három „szobára” taglják a kiállítóteret: kettőben a korabeli Kolozsvár – a főtér és környéke, illetve a sétatér – kel életre, a harmadikba pedig a családi ház „költözött”. A kiállított anyag ínyencségként magába foglal néhány korabeli, nyomtatott reklámot és három csendéletet, a sétatér lombjainak árnyékában, a cifra lámpaoszlopok közt és az árkádok titokzatosságában „eltöltött” sétát pedig a fotós életnagyságú tükörben fényképezett önarcképe zárja.

A tárlatot összeállító Blos-Jáni Melinda elmondta, az koncepció mögött személyes érdeklődése állt: foglalkoztatja ez az időben és térben idegen világ, és próbálja megérteni azt az embert, aki sosem látszik a képeken: a fényképészt. A kiállítás alapjál szolgáló kutatást Tóth Orsolyával és Újvári Dorottyával közösen végezte, a mozgóképek és a fényképek digitalizálásában Buglya Sándor és a Filmtett, valamint Nagy Ákos és a Kriza János Néprajzi Társaság segített a csapatnak. Az utómunkát Mira Marincaș és Lőrincz Jonatán végezte, a mozgóképek Iszlai Józsefnek köszönhetik a hangjukat.

A megnyitón Pethő Ágnes tanszékvezető elmondta, hogy a Sapientia egyetem nem csak oktatni szeretne egy új filmes generációt, hanem „az erdélyi audiovizuális kultúra megőrzője is akar lenni”. Ennek intézményes biztosítéka a frissen létrehozott Erdélyi Audiovizuális Egyesület, az egyetemen évek óta oktató Buglya Sándor „régi álma”. Buglya kifejtette: 1913 és 1920 között Kolozsváron világhírű filmgyártás valósult meg, és ennek ma is létezik tapintható öröksége, amelynek a helye egy múzeumban lenne – ennek a létrehozására az első lépés ez az egyesület. Mellettük pedig a meghatott Orbán László állt, aki elmondta, édesapja egész életében nem kapott ilyen elismerést, sosem készült kiállítás a munkáiból.

Az egyesület folytatja a gyűjtést: örömmel fogadnak bárkitől régi filmszalagokat, fotónegatívokat.

A kiállítás november 19-éig, naponta 10:00 és 18:00 óra között látogatható.



Kapcsolódó