Kapkodnak a producerek az igazi „legyek ura” megfilmesítési jogaiért


Néhány napja jelent meg egy történet hat iskolás fiúról, akik 15 hónapig éltek a Csendes-óceán egy lakatlan szigetén. Miniatűr társadalmuk teljesen másképp szerveződött, mint ahogy William Golding, A legyek ura című nagy sikerű regény írója azt a múlt század derekán elképzelte. Most több ismert televíziós és filmproducer is jelezte, hogy szeretné filmre vinni a történetet.

Rutger Bregman a The Guardianben jelentette meg hosszú ideig tartó nyomozásának történetét Az igazi legyek ura címmel, május 9-én. A cikk szerzője saját, kamaszkori könyvélményéből indult ki az 1951-ben megjelent Golding-regény kapcsán: tudta, hogy az angol tanító könyve fikciós alkotás volt, ha közvetve a második világháború utáni korszak nyomasztó erkölcsi kérdéseit is tette fel benne (pl. valóban olyan-e az emberi természet, amilyennek a regény bemutatja, valóban rejtőzik-e mindannyiunkban egy-egy náci?), de igyekezett ezektől elvonatkoztatni. Bregman arra volt kíváncsi, hogy kutatta-e tudományos módszerrel valaki azt, hogy hogyan viselkednek valódi gyerekek, ha magukra maradnak egy lakatlan szigeten.

Bregmannak szerencséje volt: egy blogbejegyzés és egy ausztrál újságcikk nyomán rátalált a történetre, amit keresett. 1966 szeptemberében hat tongai fiút talált egy hajóskapitány egy polinéziai szigeten. A sziget bő egy évszázaddal korábban lakott volt, de egy rabszolgahajó kiürítette, azóta senki nem élt rajta.

A hat, 13 és 16 év közötti gimnazista Tonga fővárosának egy bentlakásos iskolájába járt. Kalandvágyból elkötöttek egy halászcsónakot, hogy a nem túl távoli Fidzsire hajózzanak. Térképet nem, csak egy iránytűt vittek magukkal. Elaludtak a csónakban, majd sötétben és viharban ébredtek. Nyolc napig sodródtak a hullámok között étlen-szomjan, esővizet gyűjtöttek kókuszhéjba, s a vizen egyenlően osztoztak, míg végül egy sziklát nem vettek észre a távolban. Amikor 15 hónappal később a kapitány rájuk talált, a fiúk kis faluszerűségben éltek a szigeten, kivájt fatörzsbe gyűjtötték az esővizet, kertben termeltek maguknak ennivalót, tyúkokat tenyésztettek, sportpályát rendeztek be maguknak, és szinte másfél évig állandóan ébren tartották a tüzüket. Egy ócska késpengén kívül minden eszközüket maguk állították elő. Azt mesélték, az első dolguk az volt, hogy megegyezzenek, hogy soha nem fognak összeveszni egymással. Eleinte halon, kókuszdión, banánon, madarak tojásán, húsán és vérén éltek, aztán rátaláltak arra a vulkáni kráterre, ahol száz évvel korábban még emberek éltek (itt találták az egykori tyúkok elvadult leszármazottjait is). Egyikük leesett egy szikláról és eltörte a lábát, a többiek gyógyították meg – megtalálásuk után orvos vizsgálta meg őket, s mint kiderült, a botcsinálta ortopédusok tökéletes munkát végeztek. A fiúknak ekkorra jól fejlett izomzatuk volt, és makkegészségesek voltak. 

A hat fiút halottnak hitték, a temetésüket is megrendezték a hiányukban, így nagy volt az öröm és a meglepetés, amikor a kapitány rájuk bukkant. Az öröm azonban nem tartott sokáig: a rendőrség csónaklopás miatt letartóztatta őket. Egyikük apja televíziós kapcsolatokkal rendelkezett – a fiú ráérzett, hogy történetük kiváló filmes alapanyag lehetne, úgyhogy egy sidney-i csatornának eladták a sztori ausztráliai jogait, a pénzből pedig kifizették a csónak árát a károsított tulajdonosnak. A kapitánynak maga a tongai király mondott köszönetet a mentőakcióért, a fiúk pedig a kapitány új halászhajóján, tengerészként folytatták világjáró kalandjukat.

Rutger Bregman sztorija hatalmasat robbant, több híresség is elolvasta és reagált rá közösségi oldalán, többek közt Russell Crowe és Taika Waititi is. Utóbbi, a Jojo nyuszi Oscar-díjas rendezője sajnálja, hogy ő maga nem fog tudni filmet készíteni az igazi legyek uráról. Szerinte a jogok eladásakor „a polinéz (lehetőleg tongai!) filmeseket kellene előnyben részesíteni”, hogy elkerüljék a kulturális félreértéseket és a hiteltelen megközelítést, és megőrizzék a „Csendes-óceáni hang eredetiségét”.

A Deadline úgy tudja, angol, amerikai és más stúdiók producerei is érdeklődnek a megfilmesítés jogai iránt. A kérdés kényes, mert a történet szereplői ma is életben vannak, egy játékfilm készítése érintené a személyiségi jogaikat, a Deadline szerint mégis jó esély van arra, hogy a közeljövőben egyezség szülessen. A Guardian szerint azonban az egyik hajótörtött kijelentette: „Nem akarom, hogy bárki elmondja a teljes történetemet, mielőtt írnék belőle egy könyvet, talán csinálhatnék belőle egy kis pénzt az unokáim számára.”

William Golding A legyek ura című regénye alapján négy film született 1963-ban, 1975-ben, 1990-ben és legutóbb 2013-ban.

 



Kapcsolódó