Meghalt Dušan Makavejev


A szerb botrányfilmes 87 éves korában halt meg.

Pénteken Belgrádban elhunyt Dusan Makavejev, az egyik legkiemelkedőbb szerb (jugoszláv) filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Makavejev 1932. október 13-án született Belgrádban, tanulmányait is itt folytatta, pszichológusi diplomát szerzett bölcsészkaron. A filmművészetben az úgynevezett jugoszláv feketehullám egyik megalapítójaként jegyzik nevét, erősen társadalomkritikus filmeket készített, a kommunizmust és a kapitalizmust egyaránt bírálta, ezért aztán lépten-nyomon betiltották a filmjeit.

„Dušan Makavejev filmjei a kollázskompozícióról híresültek el, melyben, Eisenstein modernizált „montázs-attrakció” elmélete nyomán, szabadon követik egymást a játékfilmes és a dokumentáris anyagok, ami meglepő többletjelentéseket eredményez.” (Goran Gocić: A szerb film története 1. – 1911–1971 között)

Abban a mára már legendássá vált belgrádi amatőr filmklubban, a Kino Klub Beogradban kezdte a karrierjét, ahonnan a korszak több tehetséges rendezője (Živojin Pavlović, Mladomir Puriša Đorđević) is elindult. Makavejev 1965-ben jelentkezett először nagyjátékfilmmel, Az ember nem madárral (Čovek nije tica). A film sejteti alkotója tehetségét, de még nem mutatja a későbbi ironikus és provokatív hangvétel és a védjeggyé vált vágástechnika nyomait sem. Makavejev montázsaiban egyaránt megtalálható Eisenstein és Godard. Makavejev szekvenciái akkor a legizgalmasabbak, amikor az archív, álarchív anyagok keverednek össze a film egyéb részeivel. A sűrű, progresszív filmszövet gyakran válik kollázzsá, politikai pamfletté. Utolsó jugoszláv filmjében, a WR – Az organizmus misztériuma (WR – Misterije organizma, 1971) című filmjében érte utol önmagát. Külföldi munkáiban is innen lép tovább. A Sweet Movie-ban (1974) teljesíti ki, fogalmazza meg botrányos és sajátos véleményét történelem, hatalom és művészet viszonyáról, teszi ezt jókor, mivel az efféle kérdéseknek akkor jóval nagyobb relevanciája volt. Mindezt átjárja az obszcén humor és a dokumentumhoz való szkeptikus viszony. (Ügyesen nyúl majd vissza stílusához a keleti blokk összeomlása után: A gorilla délben fürdik, 1993.) Dušan Makavejev a WR után emigrált, először Franciaországban, majd az Amerikai Egyesült Államokban volt kénytelen folytatni pályafutását.” (Söjtöri Andor: Délszláv filmtörténet 2. Az aranykor A jugoszláv film története 1961 és 1972 között)



Kapcsolódó