Meghalt Giuseppe Rotunno operatőr, Visconti és Fellini alkotótársa


97 éves korában, vasárnap, római otthonában elhunyt Giuseppe Rotunno olasz operatőr, olyan legendás filmek alkotója, mint a Luchino Visconti rendezte A párduc vagy Fellini Amarcordja. A hírt a családja közölte, a halál okát nem részletezték.

A Peppinónak is becézett Giuseppe Rotunno Rómában született 1923. március 23-án, és alig 17 évesen, 1940-ben, fotósként került a Cinecittàba. Két évvel később már híranyagokat forgatott az olasz hadseregről – ekkor döntötte el, hogy operatőr lesz. 1943-ban, 20 éves korában, még mindig a második világháború alatt sikerült is megszereznie egy segédoperatőri állást Roberto Rossellini háborús drámája, a L’uomo dalla croce forgatására.

A háború után Dino Risi a Vittorio de Sica és Sophia Loren főszereplésével készült Pane, amore e… 1955-ös vígjátékát fényképezte először, majd az általa mentorként tisztelt neorealista mester, Luchino Visconti mellé került: Rotunno fényképezte a Fehér éjszakákat (Le notti bianche, 1957), a Rocco és fivéreit (Rocco e i suoi fratelli, 1960), illetve A párducot (Il gattopardo, 1963).

Fellinivel való együttműködése az 1969-es Satyriconnal kezdődött, és további nyolc filmre terjedt ki, köztük van a Róma (1972), az Amarcord (1973), a Casanova (1976), A nők városa (La città delle donne, 1980) és az És a hajó megy… (E la nave va, 1983).

Együtt dolgozott többek közt Mario Monicellivel, Pier Paolo Pasolinival, Lina Wertmüllerrel, Antonio Pietrangelivel és Dario Argentóval, de az olasz mesterekkel való együttműködéssel párhuzamosan hollywooi karriert is épített. Ő volt az operatőre többek közt a Henry Koster rendezte A meztelen Mayának (The Naked Maja, 1958), John Huston A Bibliájának (The Bible, 1966) vagy a Mike Nichols rendezésében készült Testikapcsolatoknak (Carnal Knowledge, 1971)

BAFTA-díjat nyert és Oscar-díjra jelölték a Mindhalálig zene (All That Jazz, r. Bob Fosse, 1980) operatőri munkájáért, és ugyanabban az évben leforgatta Robert Altmanak a Popeye-t, majd egyebek mellett a Terry Gilliam-féle a Münchausen báró kalandjai (The Adventures of Baron Munchausen, 1988) és Sydney Pollack Sabrinája (1995) következett.

Utolsó filmje az 1997-ben forgott Marcello Mastroianni: mi ricordo, sì, io mi ricordo (r. Anna Maria Tatò) című Mastroianni-protréfilm volt.

1966-ban az Amerikai Operatőrök Társaságának lett tagja, 1988-tól tanított a római Centro Sperimentale di Cinematografia filmiskolán, ahol néhány neorealista filmje – köztük a Rocco és fivérei és az Amarcord – restaurálását is felügyelte.

(Variety)



Kapcsolódó