Meghalt Stanley Donen


Az Ének az esőben (Singin’ in the Rain), a Ketten az úton (Two for the Road), a Hét menyasszony hét fivérnek (Seven Brides for Seven Brothers) és a Mókás arc (Funny Face) című filmek rendezője 94 éves volt.

Egyik filmjét sem jelölték Oscar-díjra, de az 1998-as gálán életműdíjat kapott az amerikai filmakadémiától, amit emlékezetes intermezzóval köszönt meg: elénekelte a Cheek to Cheek című dalt, miközben az Oscar-szoborral szteppelt.

Pörgős, szellemes és látványos filmjeit általában az utókor kezdte igazán értékelni: az Ének az esőben (Singin’ in the Rain, 1952), a Mókás arc (Funny Face, 1957), a Bájkeverő (Bedazzled, 1967) bemutatásuk után nem arattak hatalmas sikert, később viszont a hollywoodi aranykor kiemelkedő darabjainak tartották őket, az utóbbiból 2000-ben remake is készült. A zenés filmek olyan tehetségeivel dolgozott együtt, mint Gene Kelly, George Abbott, Bob Fosse, Gower Champion és Michael Kidd.

A dél-karolinai születésű Donen hét eves korától táncolt, a Broadwayen találkozott az akkor már főszerepeket játszó Gene Kellyvel, akinek köszönhetően végül az MGM stúdió koreográfus-csapatának tagja lett. Együtt írták és koreografálták a Hagyj ki a játékbólt (Take Me Out to the Ball Game), az Egy nap New Yorkbant (On the Town), az első külső helyszínen forgatott musicalt, majd az Ének az esőbent (Singin’ in the Rain), amit szándékosan vittek vissza a régi musicalek divatjamúlt, művi díszletei közé.

A Paramount gyártásában készülő 1957-es Mókás arc (Funny Face) Fred Astaire és Audrey Hepburn brillírozása mellett szintén a kültéri felvételek miatt emlékezetes, részben Párizsban forgatták.

Mikor az 1960-as években a musical műfaja teret vesztett, Donen romantikus komédiákat kezdett rendezni. Cary Granttel és Audrey Hepburnnel készült a műfaj klasszikusa, az 1963-as Amerikai fogócska (Charade).

Donen utolsó filmje a Michael Caine és Demi Moore főszereplésével készült Riói románc (Blame It on Rio, 1984) volt.

(Variety)



Kapcsolódó