Címke: celluloid

Drakula él, és köszöni szépen, jól van – A sapientiás celluloid-workshop legújabb állomásán jártunk

2022. május 4. – írta

A magyar film napja alkalmából az elveszett magyar Drakula-film remake-jének újabb fejezeteit mutatták be a Sapientia dísztermében május 2.-án. A Lakatos Róbert által vezetett workshopról először 2018-ban hallhattunk, ekkor készült ugyanis a remake első öt fejezete. A forgatásokra akkor a Filmtett is kilátogatott, de a három évvel ezelőtti vetítésen is ott voltunk.

A pusztítás fenséges tárgya – Lichter Péter és Máté Bori: A horror filozófiája

2020. június 3. – írta

Lichter Péter és Máté Bori új filmje sok szempontból a korábbi munkáikban már megkezdett gondolatmenetet fűzi tovább, azok problémáihoz és kérdésfeltevéseihez tér vissza ismét, valamint bizonyos értelemben azok betetőzését is jelenti. A horror filozófiája ugyanis különös metszéspontját kínálja a Fagyott májusnak (2017) és a The Rubnak (2018), ahol az előbbi kísérletei a horrorfilmek jólismert hatásmechanizmusainak dekonstrukciójára az utóbbiban alkalmazott módszertannal, vagyis az előre kódolt, „talált” nyersanyag roncsolásán keresztüli átírásával egészül ki – továbbra is rohad a felvevőgépben valami, mondhatnánk Arany János Hamlet-fordítását kissé kitekerve.

Az a hely, ahol mindenki a saját filmjében játszhat! – Felkerestük a felújítás alatt álló kolozsvári RADEF-raktárt

2014. november 18. – írta

Az egykori Országos Filmterjesztői Vállalat (RADEF) kolozsvári filmraktárának megmentésére szükséges pénzösszeg összegyűlt, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál által kezdeményezett kampány már hónapokkal ezelőtt lezajlott. Mi történt azóta a helyszínen? Mire számíthatunk a jövőben, ami a filmraktárt illeti? Roxana Tarkóval, a projekt koordinátorával meglátogattuk azt az erdélyi filmes központot, amely 10 évvel ezelőtt még filmtekercsek ezreinek adott otthont. 

Filmsirató – Celluloidhalál az elhagyott kolozsvári filmraktárban

2013. június 28. – írta

Száz évig volt a szem legjobb barátja, a hetedik művészet vászna, papirusza és kottája, a moziterem világűrjében a nap-vetítőgép előtt táncoló felhő, ami színessé tette az éjszakát, akkor is, ha fekete-fehér volt. A művészetet biznisszé varázsoló amerikai stúdiók mai unokái megunták, leszanálták, hogy újabb, könnyebb és olcsóbb hamisítványával vágjanak a produkciós költségekből. De ők is tudják, hogy soha a büdös életben nem lesz ugyanolyan.

Metropolis, Piros cipellők és két Drakula – Régiségek és restaurált műkincsek a TIFF-en

2010. május 31. – írta

A TIFF-ben az egyik legjobb dolog, hogy régi filmeket lehet nézni azok eredeti hordozójáról, 35mm-es celluloidról, és ez mindig hatalmas élmény, legyen az a celluloid agyonkarcolt, hiányos kópia, mint a pár évvel ezelőtt vetített Vándorrege (Walkabout, r. Nicholas Roeg, 1972), vagy a dobozból épp előszedett, leporolt, restaurált Metropolis.

Miért maradnak le időnként a hősök a képről? – Celluloid képarányok

2004. november 15. – írta

A 35 mm széles, perforált szélű cellulóz filmszalagot az Eastman Kodak cég szabadalmaztatta és használta először a fényképezőgépeiben. Az Eastman Kodak által használt formátumot 1889-ben szabványosították a filmiparban. Az idők folyamán a film színes és hangos lett, de alapvetően csak a nyersanyag kémiai összetétele változott. Ma is ezt a filmet használjuk a hagyományos fényképezőgépekben, erre forgatják a mozifilmek jelentős hányadát, és ez a filmszélesség határozta és határozza meg az 1,33:1 (vagy ha úgy tetszik 4:3) képarányt, amely a nem szélesvásznú filmek, a televízió és a számítógépes monitor képernyőjének oldalaránya.

Friss film és sorozat

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Friss film és sorozat