Kortárs film a digitális korban

A 14. Filmtett-workshop kritikuscsoportjának előadásai

A 90-es évek eleje óta fokozatosan digitalizálódott gyártási folyamat a filmek vizuális stílusát, látványvilágát egyre feltűnőbb, vagy éppen tökéletesen „láthatatlan” módokon befolyásolja. Az idei táborban a speciális és vizuális effektek történetmesélésre tett hatását és perceptuális realizmusra való törekvését néhány olyan 2000-es években készült film részletes elemzésén keresztül vizsgáljuk meg, melyek stílusa valamely markáns, gyakran régi és új technikákat elegyítő, „hibrid” vizuális megoldással tűnik ki, legyen az egy korábbi filmtörténeti korszak stilisztikai felidézése, performance capture-en alapuló digitális animáció, stop motion és digitális vizuális effektek vegyítése vagy szokatlan forgatási helyszín szimulálása.

1. Korszakhatáron: analóg nosztalgia – Film/történeti múltidézés: a régi és az új
Filmek: Martin Scorsese: Hugo (2011), Michel Hazanivicius: A némafilmes (2011)

2. Digitális animáció: 3D és 2D – Figurák, design: fotórealizmus és stilizáció. A digitális képalkotás határai: Uncanny Valley és a pixelhálózat szélei.
Filmek: Robert Zemeckis: Beowulf (2007), Henry Selick: Coraline és a titkos ajtó (2009)

3. Térépítés: látható és lehetetlen terek – A fizika törvényei és a hosszú beállítás
Filmek: Alfonso Cuarón: Gravitáció (2013), Alejando González Iňárritu: Birdman (2014)

4. Az idő határai: színészek, arcok, effektek – Inverz és felfokozott linearitás
Filmek: David Fincher: Benjamin Button különös élete (2008), Richard Linklater: Sráckor (2014)