Becze Dalma: Ösztöntánc egy lengyelországi erdőben vagy elektromos pokróc egy New York-i lakásban? (Louis Malle: My Dinner With Andre / Vacsorám Andréval)

[kritikaíró pályázat] Két világnézet képviselőjét látjuk egy asztalnál az 1981-ben készült filmben, ahol a kényelem együtt vacsorázik az ösztönös élettel. Wallace Shawn és Andre Gregory régen jó barátok voltak, azonban Wally tartott az újratalálkozástól, mert fura dolgokat hallott Andréról, és úgy gondolta, hogy valami borzasztó történhetett vele. Az előítéletekkel kezdődő este egy világkörüli útba torkollik, ahol a létezési formákat alaposan szétcincálják. A forgatókönyvet a két főszereplő írta, akik saját nevükkel szerepelnek a filmben.

Nem igazán lehet cselekményről beszélni, hiszen a két művész végigdumálja a száztíz percet, azonban mégis van egy kerete a történetnek, és ezt maga Wally alkotja. A film azzal kezdődik, hogy úton van az étterem felé, és azzal végződik, hogy eltávozik onnan, mindeközben magáról mesél. Wally egy egyszerű New York-i lakásban él barátnőjével, és leginkább a földi dolgok foglalkoztatják, például számlák, a kényelem és a pénz. Amikor azt hallotta, hogy régi barátja, Andre fákkal beszél, és az óceánon túli fura helyekre utazgat, nem tudott mit kezdeni ezzel, így nem igazán akart találkozni vele. Wally karakterében megmutatkozik a többség, a közvélemény, amely elítéli azokat, akik másként próbálnak élni, mint ők. Ez körülfogja a beszélgetést, hiszen Wally előítéletekkel érkezik, s „utóítéletekkel” távozik. Ennek ellenére kíváncsian végighallgatja Andre kalandjait, és bele is gondol abba, hogy nem-e látja ő rosszul a dolgokat. Mindezeket végiggondolva mégis saját életvitele mellett marad. Wally szereti a kényelmet, ám valószínűleg emiatt sem megy olyan jól drámaírói karriere, sőt színészként sincs sok munkája. A kényelemhez való ragaszkodása azért is olyan erős, mert fiatalabb korában az Upper Est Side-on lakott, taxival járt mindenhová, arisztokrata életet élt, csak a zenére és a művészetre gondolt. Mostmár azonban csak a pénzre. Mivel a vacsora alatt többnyire Andre beszél, ezért is fontos a kezdő-, illetve a zárójelenet, itt tudunk meg többet Wallyról.

Kép a Vacsorám Andréval című filmből

Andrét csak a vendéglőben látjuk, azonban szinte végig ő beszél a vacsora alatt, úgyhogy részletekbe menően megismerjük kalandjait, és karakterét is. Andre egy nagyvonalú ember, kevésbé gondolkodik a földi dolgokban, számára az élet sokkal inkább a megfoghatatlanból áll. Nem úgy tűnik, hogy dúskálna a pénzben, azonban mégis ő állja a vacsora költségeit, hiszen sokkal többet ér számára egy baráti beszélgetés. Ennek köszönhetően akaratlanul is megerősíti Wallyban a kényelem fontosságát, aki megmaradt pénzéből taxival megy haza, ahogyan arisztokrata korában szokott. Bár az ő életfelfogása szerint Wally „nem csinálja jól”, mégis nagy tisztelettel hallgatja meg a véleményét, és nem ítéli el, ezzel is nagyvonalúságát bizonyítva. Andre színházi rendező és családos ember, két gyereke van, és nagyon szereti a feleségét. Ennek ellenére időnként elutazik a világ másik végére, és olyan dolgokat csinál, amelyeket még művésztársai is furcsállnak. Míg Wally arra vágyik, hogy kényelmesen olvasson és kávézzon New York-i kis lakásában, addig Andre idegenekkel táncol egy lengyelországi erdőben, homokot eszik a Szaharában, és ahogyan már mások is mondták Wallynak, fákhoz beszél Skóciában. Egyszer, ugyancsak egy performansz során, élve „eltemetik”, amitől aztán végképp leesik a drámaíró álla. Andre mégis kiégettnek érzi magát, elsősorban amiatt, hogy az elmúlt időben több családtagja került kórházba, mindemellett azonban bosszantónak tartja a nyugati világot.

Kép a Vacsorám Andréval című filmből

Egy adott ponton kiegyenlítődik a beszélgetés. Miután Andre elmeséli a szenzációs történeteit, és elkezd véleményt nyilvánítani a korról, amelyben élnek, Wally is abbahagyja az ámulást, és bekapcsolódik. Bár most sem beszél sokat, olyan erőteljesen érezteti jelenlétét az asztalnál, hogy kissé Andre is meglepődik. Ezáltal az ő nézetének a létjogosultságáért is harcol. A valóság fogalmát boncolgatják, ami Wallynak a biztonságban és a kényelemben merül ki, Andre viszont minél közelebb akar kerülni a puszta létezés érzéséhez – számára ezt jelenti a valóság. Úgy gondolja, hogy a társadalom azt diktálja, hogy szerepekbe kell bújni, az apa, a gyermek, a művész, stb. szerepébe, és úgy kell élni, ahogyan a köztudatban élnek ezek a szereplők, de valójában nem tudjuk, hogy mit is jelentenek igazán. Így az élet szokások sorozatává válik, amiben Wally nem lát semmi rosszat. Ő például nem tudja elképzelni azt, hogy egy percig ne csináljon semmit. Ideges lesz ettől. Ezen a gondolatmeneten haladva arra a következtetésre jutottak, hogy a puszta létezés egyfajta halál közeli állapotba juttat, amitől fél az ember.

Kép a Vacsorám Andréval című filmből

Furcsa következtetés kerekedik ki ebből a beszélgetésből. Wally hitetlennek bizonyul, Andre pedig hívőnek. Ő hiszi azt, hogy van az életben valami misztérium, hogy nincsenek véletlenek, és a sztereotípiák levetkőzése után élhetünk igazán. Wally inkább a tudomány felé húz, ami ad egy általános képet a világról, így nem kell az embernek a saját útján felfedeznie ezt, mert tálcán kapja. Mindezt legjobban Wallyék elektromos pokróca foglalja össze, amit soha nem adna fel, bár másként álmodik és másként kel fel alóla. Andre viszont soha nem használná, mert egy álomvilágban érezné magát. A valóságban hideg van, és ő inkább megosztja ezt az érzést a feleségével, akivel összebújva közelebb kerülnek egymáshoz.