Kömény Attila: Annyira vicces vagy, Dave. (Evan Goldberg, Seth Rogen: The Interview)

[kritikaíró pályázat] Evan Goldberg és Seth Rogen nem először alkotnak párost, ám ezúttal Észak-Korea Nagy Vezére került célkeresztbe.

A recept egyszerűnek tűnik: Végy egy balgatag műsorvezetőt, adj hozzá egy flepnis producert, készíts egy adag CIA-mártást, és ki ne felejtsd az apakomplexusos diktátort sem. Első ránézésre úgy tűnik, hogy a filmet akár egy betépett Katy Perry rajongó is rendezhette volna, aztán értelemszerűen rájövünk, hogy mégiscsak találhatunk benne némi belefektetett energiát. Ha az agyukat nem is, forrásaikat bizonyára felhasználták a munkálatok során. De mi is történik ebben a példamutató, mély tartalommal rendelkező alkotásban? (Remélem érezhető volt az irónia.)

Kép a The Interview című filmből

A történet a Skylark Tonight-tal, Dave Skylark szennyműsorával kezdődik, ahol ő (James Franco) és producere, Aaron Rapaport (Seth Rogen), épp életük legnagyobb sikerét élik meg, amikor is Eminem melegnek vallja magát bohém kis adásukban. Minőségi, nemde? Ákárhogy is, 1000 rész, 10 év és megannyi Gyűrűk Ura-hasonlat után Aaron ráeszmél, hogy ő igenis többre vágyik. És itt indulnak be igazán az események. Cseppet sem meglepő módon kiderül, hogy az észak-koreai diktátor, Kim Dzsongun nagy rajongója a show-nak. Megszerverveznek vele egy interjút, közben megjelenik a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA), és a két félnótás gyilkos missziója kezdetét veszi. A továbbiakban tömérdek érdekfeszítő információval gyarapodhatunk, mint például, hogy az aluliskolázott porondmester nem képes különbséget tenni Sztálin és Stallone között vagy, hogy az aprólékosan kiépített személyi kultusszal rendelkező diktátor előszeretettel hallgat éneklő gyerkőcöket, kedvenc itala a Margarita és Fireworköt is hallgat. Ja, és állítólag nincs segglyuka. Ráadásul egy tigris is beadja a kulcsot, aminek a Greenpeace végképp nem fog örülni. Aztán persze lehullanak a mítoszok, Aaron elveszíti pár ujját, Dave szert tesz egy négylábú cimbire, Kim Dzsongun meg elhamvad a helikopterében. És mindezeket a szignifikáns élményeket porondmesterünk (Dave) – aki örülhet ha nyolcadjára sikerült leérettségiznie – megörökíti egy könyvben, mialatt producere újdonsült koreai lázadó barátnőjével skype-ol.

Kép a The Interview című filmből

Megnézve a filmet akarva-akaratlan beugrott a rendezőpáros egy másik kreációja, a This Is the End. És igen, a gyanútlan, filmezni óhajtó egyének neuronjai a végére valószínűleg barbárok modjára, baltával és puszta ököllel, meztelenül rohangálva igyekezhetnek eljutni idegrendszerük legizoláltabb pontjaira abban a tévhitben, hogy van esély a menekvésre. Hát, nincs. Az interjú akármennyire is csapodár és infantilis alkotás legyen, ha már elkezdted nézni, akkor nézeti is magát. Ebből adódóan jár egy plusz pont neki.  Rászolgált-e annyi politikai mizériára? Semmikép. A hackertámadás, majmozgatás, fenyegetések és felháborodások után a Sony végül karácsonykor tette elérhetővé a filmet az amerikai fogyasztó polgárok számára, amely most már világszerte hozzáférhető, kivéve Észak-Koreában, de az ottani beszivárgás is csak idő kérdése (feltéve, hogy már nem történt meg). Villámgyors és gigászi terjedésre a kelet-ázsiai államon belül amúgy sem lehet számítani, mivel az országban nagyon kevesek rendelkeznek számítógéppel vagy DVD-lejátszóval, és az ilyen javakat birtokló személyek is többnyire kormánypártiak.

Kép a The Interview című filmből

Hogy milyen film Az interjú? Akciófilmnek aránylag erőtlen, tele a már megszokott, jó néhányszor bemutatott, és így unalmassá vált elemekkel (atomrakéták, robbanó helikopter, női Rambo utánzat). Vígjátéknak meg „enyhén” túlhajszolt. Találhatunk ugyan néhány okés poént benne, de ezek száma már nem igazán dob az összképen. Persze mindenkinek saját feladata megítélni ezt a szerzeményt, de a 112 perces játékidőt leginkább Aron Ralston (James Franco, aki Az interjúban inkább eszetlen, mint vicces) 127 órás sínylődéséhez tudnám hasonlítani. (Bár az ötlet, hogy Észak-Koreára és Vezérére reflektáljanak azért nem volt annyira rossz.)

Mindezek fényében kijelenthetem, hogy Az interjú nem lesz ugyan az igényes nézők kedvence, ennek ellenére egy próbát mindenkinek megérhet.