Kovács Zoltán Genzo: Olyan akarok lenni, mint a keresztapám (Steve Carver: Capone )

[kritikaíró pályázat] Talán ő a legismertebb gengszter a világon. Ha a történetét épp nem is, de legalább a nevét mindenki ismeri, szinte kortól és nemtől függetlenül. Miért épp ő lett a leghíresebb megannyi „kollégája” közül? Hogyan és miért maradt fenn a neve az utókor számára olyannyira, hogy így, 90 év után is mindenki emlékszik rá? Nos, ebből a filmből nem tudjuk meg.

Brooklyn, 1918. május 6.

Al Capone a 20. század leghíresebb gengsztere, aki mára a popkultúra részévé vált. Könyvekben, képregényekben, filmekben számtalanszor találkozunk vele, vagy olyan karakterekkel, akiket ő ihletett. A gengszterfilm műfajára természetesen szintén nagy hatást gyakorolt, olyannira, hogy az általános, filmekben legtöbbször látott gengszterviselet (hajszálcsíkos öltöny+kalap) is az ő megjelenéséből merít. Aki pedig ilyen hatással van egy filmes műfajra (is), annak kijár egy korrekt életrajzi film a műfajon belül. Kijárt volna…

Chicago, 1919. szeptember 23.

Steve Carver is úgy gondolta, hogy filmre viszi ennek az ikonikus személyiségnek az élettörténetét, a végeredmény azonban elég átgondolatlan és izzadtságszagú lett. A Capone követi a gengszterfilmek általános szerkezetét és receptjét, bemutatja a főhős felemelkedését, a csúcson töltött napjait és elkerülhetetlen bukását, ugyanakkor személyiségének változását ezekben a stádiumokban. Azóta is rengeteg klasszikus gengszterfilm foglalkozik ezzel a témával, elég csak A sebhelyesarcúra vagy a Nagymenőkre gondolni. A különbség csak az, hogy ezek a filmek sikeresen rajzolják meg ezt azt ívet.

Joliet, 1920. június 7.

A legnagyobb probléma az, hogy a készítők nem tudták eldönteni, mi is legyen a filmjük. Egy történelmileg hiteles életrajzi film, vagy Al Capone életének egy alternatív változata, ami nem feltétlenül ragaszkodik a valós eseményekhez. Igazából külön-külön mind a két ötlet érdekes és lenne benne fantázia, de sajnos összevegyítve már nem működnek igazán jól. Így kapunk egy életrajzi filmet, ami néhol hitelesen mutatja be Capone útját, néhol azonban eltér a valóságtól, aki pedig nem ismeri az igaz történetet és esetleg ebből a filmből szerette volna megismerni, az nem tudja, mit higyjen el és mit ne.

1923. szeptember 4.

Pedig a film szerkezete azt mutatná, hogy itt dokumentumfilmszerűen kapjuk meg Capone életének fontosabb mozzanatait. Ezeket úgy érik el az alkotók, hogy dátumfeliratokkal mutatják be, hol és mikor játszódik az adott esemény. Ez nem idegen dolog, minden film használ ilyen feliratokat, de ez a film túlzásokba esik ilyen téren. Szinte minden jelenet után ugrunk térben és időben, ez pedig, bár praktikus megoldás, igen zavaró, és szaggatottá teszi a filmet, nem egy egységes történet

1925. január 15.

lesz, hanem váratlanul megszakított, rövid jelenetek sora. Így az egész film szaggatottá válik, és annak a hatását kelti, hogy Carver és az író, Howard Browne tisztességesen fel akarta mondani a leckét, és inkább arra figyeltek, hogy Capone életének minden fontosabb mozzanata, a főhős minden lényeges levegővétele bekerüljön a filmbe, mint arra, hogy az egész egy egységet alkosson a képernyőn. Aztán néhol úgy gondolták, hogy átírják a történelmet, így végképp zagyvasággá formálva művüket.

1926. április 27.

Arról nem is beszélve, hogy közvetlenül a Keresztapa 1-2. után kapjuk ezt a filmet, és érződik is, hogy ezt a hullámot szeretné meglovagolni, egy-egy beállítás/fényelés eléggé emlékeztet Coppola klasszikusaira, kár, hogy attól még nem közelíti meg azt a szintet. Pedig a téma elég hálás, ott rejtőzik benne egy kultikus film lehetősége, csak elő kellett volna ásni.

1926. szeptember 20.

Ha viszont megpróbálunk eltekinteni ezektől a problémáktól, akkor egy egyszer megnézhető gengszterfilmet kapunk, ami bár felvonultatja a műfaj összes kliséjét, valamelyest leköti az embert arra a bő másfél órára. A véres leszámolások rajongói tapsikolhatnak, abból ugyanis elég szép számmal került a filmbe, bár néha nehéz követni, hogy épp ki lő kire és miért.

1929. február 7.

A színészekről még nem is esett szó.

1929. február 14.

Ben Gazzara a címszerepben nem nyújt túl emlékezetes alakítást, de szerencsére nem is fájdalmas nézni a játékát, bár néha mintha inkább Al Capone paródiája lenne, mintsem a karakter hiteles visszaadása. Azonban a legnagyobb meglepetés számomra Sylvester Stallone felbukkanása egy elég fontos mellékszerepben.

1931. június 16.

Ugyebár 1975-ben járunk, a Rocky csak egy év múlva jön, ezt a fiatalembert még a fene se ismerte ekkortájt, a stáblistán is elég hátra került. Ilyen szempontból mindenképp érdekes megnézni a későbbi akciólegendát egy ilyen szerepben, kicsivel a világhír és az Oscar-díj, és nagyon sokkal az Expendables 8 előtt.

Alcatraz, 1938. február 2.

A film tehát nem váltja meg a világot, nem ér fel főszereplője nagyságához, ajánlani így csak azoknak tudom, akiknek ez az írás nem vette el a kedvét, illetve azoknak, akik fanatikus gengszterfilmrajongók és a sok-sok kultklasszikus után bepróbálnának egy közepes darabot. Magam részéről, ha Al Caponét szeretném látni a képernyőmön, akkor újra előveszem az Untouchablest, ahol Robert De Niro megmutatja, mi fán terem Chicago főnöke.

Palm Island, 1946. április 5.

Ui.: A filmben pont ezek a dátumfeliratok bukkannak fel, pont ilyen sűrűséggel, és pont annyira zökkentik ki a nézőt/olvasót, mint ennél a cikknél.