Balett-táncos a sötétben – Icíar Bollaín: Yuli / Út a királyi operába

Carlos Acosta, kubai származású balett-táncos még csak a negyvenhatodikat töltötte be idén, életéről viszont máris film készült. Adódik tehát a kérdés, vajon érdemes-e mozgóképes emléket állítani egy olyan művésznek, aki egyelőre alig jutott túl élete derekán. A kérdés végén lévő kérdőjel pedig egyre növekszik, ahogy az Út a királyi operába című filmet nézzük…

Fábiánék szembesülései – Fábri Zoltán: Magyarok (1978)

Fábri Zoltán őszikéinek egyik lesikerültebb ciklusa a szabolcsi szegényparaszti Fábián család nemzedékeiről mesélő filmkettőse. Az apa első világháború utáni tragédiája (Fábián Bálint találkozása Istennel, 1981), s a fiú második világégés alatti rezignált vendégmunkás-története közül utóbbit forgatta le előbb a direktor. A Magyarok gyártásra beadott egyoldalas szinopszisa szerint a film szereplői „alacsony tudatszintű emberek, de természetes ösztöneik, ősi igazságérzetük… állásfoglalásra készteti őket, a döntő helyzetekben az áldozatok mellé állnak.”

Öncélú hipszterkedés felsőfokon – Susanne Heinrich: Das melancholische Mӓdchen / Ugye boldog vagy?

2012-ben Noah Baumbach Frances Ha című filmje azok számára is érdekesen, érthetően és azonosulhatóan kínált generációs látleletet a manapság divatos hipszterkultúráról, akik számára ez a világ addig viszonylag ismeretlen volt. A német Ugye boldog vagy? ugyanezt a témát ragadja meg, ám se nem érdekes, se nem érthető, a főszereplővel pedig a legkevésbé sem tudunk azonosulni.