Nyolc közepesen könnyű darab – Jack Thorne: The Eddy

Filmes körökben nem újdonság azt hallani, hogy a Netflixnél a mennyiség gyakran a minőség rovására megy. Azt már kevesebbszer hangsúlyozza a cinefil közönség, hogy a világ legnagyobb streamingszolgáltatója hány elismert (de nem feltétlen fősodorbeli) rendezőnek ad lehetőséget, hogy sorozat vagy nagyjátékfilm formájában ismerje meg őket a laptop-, vagy jobb esetben tévéképernyőn streamelő néző. Alfonso Cuarón, Charlie Kaufman és Noah Baumbach filmjei után a Damien Chazelle neve által fémjelzett The Eddy című sorozat is jó példája a Netflix „nagylelkűségének”: a jazztől dübörgő nyolcrészes történet ugyanis hibái ellenére is egy valóságos igazgyöngy a szalagra gyártott, tét nélküli sorozatok tengerében.

Életközépi alkotói válság – Radha Blank: The 40-Year-Old Version / A negyvenéves változat

Radha Blank (aki a Sundance Filmfesztivál legjobb rendezőnek járó díját is elhozta ezért az alkotásáért) magáról és magának forgatott filmet, azonban közben nem felejtett el a nézőjével sem kommunikálni. A negyvenéves változat toposzokból építkezik ugyan, ezeket azonban remek érzékkel és friss megközelítéssel használja fel, így a végeredmény egy rétegelt alkotás, mely jóval mélyebb annál, mint amilyennek elsőre tűnik.

Skanzenturizmus az ortodoxiába – Michael Steiner: Wolkenbruch különös útja egy siksze karjaiba

A Wolkenbruch különös útja egy siksze karjaiba egy könnyed, helyenként kacagtató komédia, amelyben a nézőt a címszereplő fokozatosan rövidülő-ritkuló narrációi és közönséghez intézett kikacsintásai vezetik be a diaszpórában élő ortodox zsidó kultúra karikaturisztikus világába. A filmből megtanulhatunk néhány mókás jiddis kifejezést, és futólag megismerhetjük a vinyasa flow jóga és a zsidó hagyomány bizarr szerelemgyerekét, de dokumentarista hűséget senki se várjon a műtől.

Óvatos emlékezés – Emmanuel Osei-Kuffour: Black Box

Az emlékezet és a kortárs technika viszonya egy igen hálás, releváns és filmnyelvi lehetőségekben is gazdag téma (pl. Memento), azonban a Black Box inkább lesz egy elfogadható, de nem túl ötletes vagy emlékezetes Black Mirror-feldolgozás, mintsem egy önálló, erős koncepcióval rendelkező film.

Liam Neeson Light – Mark Williams: Honest Thief / Becsületes tolvaj

Idén az a szerencse éri a Liam Neeson-rajongókat (hiszen nyilván jócskán akadnak ilyenek), hogy a korosodó, de acélos karizmájából semmit sem veszítő sztárnak pár hónapnyi különbséggel nyomban két filmjét is üdvözölhetik. Míg azonban nyáron Neeson fiával a vásznon is apát és fiút alakítva a napsütötte toszkán tájakon gyógyította be régóta sajgó lelki sebeit a giccstengerben úszó, sablonos és ötlettelen Made in Italyban, ősszel a nyugdíjba vonulásról még csak hallani sem akaró emberünk már visszatér az akciófilm műfajához, amelyhez az elmúlt bő tíz évben igen gyakran adta a nevét. A Becsületes tolvaj mégsem egészen azt a szintet lopja be a mozitermekbe, amire egy átlagos Liam Neeson-zúzásnál számítunk…