Divat, akcentussal – Ridley Scott: House of Gucci / A Gucci-ház

Ridley Scott új bűnügyi életrajzának legnagyobb kudarca nem az, hogy forradalmasító eszközök nélkül akarja bemutatni egy birodalom valóságos hanyatlását, hanem hogy az újítás elmaradása a nézőpontok teljes hiányát eredményezi. Nem az, hogy előre megtervezi és kiszámítja a közönség számára majd oly hatásos pillanatokat, hanem hogy ezek a pillanatok maguk ellen fordulnak, egymást kioltják, s a néző eleven hatások nélkül kénytelen távozni.

Nem csak túlélni – Mundruczó Kornél: Evolúció

Mundruczó Kornél és Wéber Kata szerzőpárosának legújabb filmje – ami mellé újfent Martin Scorsese állt producerként – egyszerre megrázó és filmnyelvi szempontból bátor alkotás. Az Evolúció a generációkon átívelő traumát tematizálja lehengerlő vizuális világgal és mágikus realizmussal.

Indulni kell, megint – Oláh Kata: Digitális nomádom

Oláh Kata a Digitális nomádom című dokumentumfilmjében ügyesen egyensúlyozik személyes történetének elmesélése és egy társadalmi jelenség értelmezése között. A film ráadásul igen aktuális témát feszeget, s mindezt sok nézőpontot felvillantva teszi.

Kétszínűek – Rebecca Hall: Passing / A látszat ára

Az eddig elsősorban színésznőként tevékenykedő Rebeca Hall (Vicky Cristina Barcelona, Az ajándék / The Gift, Éjszaka a házban / The Night House) ezúttal rendezőként és íróként jegyez filmet. A Sundance fesztiválon bemutatott, majd a Netflixre kerülő A látszat ára egy érzékeny, okos társadalmi dráma, és hibái ellenére egy erős debüt.

Egyenesen Comptonból – Reinaldo Marcus Green: King Richard / Richard király

A két teniszikon, Venus és Serena Williams karrierjének indulását bemutató film első ránézésre nem több, mint egy sportfilmes sablongyűjtemény. Hátrányos helyzet, szűkös anyagiak, tisztalelkű tehetségek, a hülye számára is érthető tenisz, szóval minden, ami egy ilyen „nyomorból a világhírnévig”-típusú filmhez kell. Reinaldo Marcus Green rendező azonban úgy döntött, hogy csavar egyet a csodagyerekes narratíván, és pofátlan módon a pálya szélén álldogáló apára fordítja a kamerát, teret adva Will Smith-nek, hogy szupersztárból egy (nem hétköznapi!) hétköznapi emberré váljon. És milyen jól teszi!