4 hónap, 2 hét, 1 nap – Eliza Hittman: Never Rarely Sometimes Always

Amerikában az abortusz végletekig átpolitizált téma, ezért ritkán készül róla film, pláne olyan, amely a hitviták mögé néz, egyenesen a nők érzéseire, fájdalmára, tapasztalatára. Eliza Hittman ezt a hiányt pótolja, remekül: a Never Rarely Sometimes Always a jövő évi Oscar egyik slágerfilmje lehet.

Szárnyaszegett első fecske – Tate Taylor: Ava

Négy hónap kihagyás után végre ismét popcornfilmeket üdvözölhetünk a nagyvásznon! A szezon egy különlegesnek beharangozott akcióthrillerrel veszi kezdetét, amiről azt ígérik, hogy érzékletesen kombinálja a fergeteges kalandot és a mélyen szántó karakterdrámát. Vajon sikerül is neki?

Bolondos dallamok – David Dobkin: Eurovision Song Contest: The Story of Fire Saga / Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története

Habár idén a koronavírus-járvány miatt elmarad az Eurovíziós Dalfesztivál, a Netflix legújabb vígjátéka gondoskodik arról, hogy a többnyire csak egyszezonos popslágerek gigagálája 2020-ban se kerülje el az erre fogékonyak nappaliját. Szerencsére azonban a show itt nem a megszokott formájában megy tovább…

Az ezelőtti generáció – Goldsman, Chabon, Beyer, Kurtzman: Star Trek: Picard

A lassan nyolcvan felé közelítő Patrick Stewart meggyőző rugalmassággal tér vissza abba a közegbe, ami híressé tette őt a nyolcvanas évek végi kisképernyőkön, és ami megmentette a Star Trek franchise-ot a kihalástól. Azzal a különbséggel, hogy neki már nincs szüksége plusz hírnévre, a Star Trek viszont ismét azért küszködik, hogy releváns maradjon.

Akik maradtak – Neil Druckmann / Naughty Dog: The Last of Us Part II

Az elnyújtott fejlesztési folyamatot követő, megjelenés előtti és közbeni szivárogtatásoknak, hőzöngésnek, hisztiknek, a PR-, majd a rajongói ellenkampánynak – és úgy általában a játék körüli botrányos hangulatnak – köszönhetően most már az is hallott a kultikus 2013-as The Last of Us című játék folytatásáról, aki nem tudna megkülönböztetni egy játékkonzolt egy tévé alatt felejtett fekete aktatáskától.