Bebalzsamozott gengszterek falat festenek – Martin Scorsese: The Irishman / Az ír

Az 1995-ös Casino után a mozi egyik „fenegyereke” újra a hidegháború utáni Amerika alvilágába nyúl, de a tőle megszokott merészséghez ezúttal egy érett, rezignáltabb hangnem társul. Bár a három és fél óra játékidő emberpróbálónak tűnhet, Robert De Niro ismerős narrátori hangja egyből a hatvanas évekbe repít, a film előrehaladtával pedig egyre kevésbé akarunk visszajönni onnan. Martin Scorsese legújabb filmje összes előző gengeszterfilmjének kollektív emlékezete.

Rendészet elvészhet – Cătălin Mitulescu: Heidi

Mitulescu filmje napjaink égető problémáját tematizálja: a rendőrséggel szembeni bizalmatlanságot. A tragédiánk pedig az, hogy még a fikció sem képes ezesetben olyan immorális történetet eszkábálni, amit a most tapasztalható valóság ne tudna felülmúlni.

Szemben a Szövetkezettel – Grímur Hákonarson: Héraðið / The County / Tejháború

A késői kapitalizmus egyre gyakrabban válik filmes főgonosszá. A társadalmi osztályok közötti folyamatosan szélesedő szakadék és a kiszolgáltatott réteg frusztrációja csak idén három népszerű filmben is a konfliktusok mozgatórugójává vált: a Joker, az Élősködők és A Wall Street pillangói valamilyen módon mind az elnyomottak lázadásáról szól, és ugyanez a dinamika mozgatja az izlandi rendező, Grímur Hákonarson új filmjét is – azonban a Tejháború fenti példáknál jóval visszafogottabban fogalmazza meg a kritikáját.

A pápa mozija – Fernando Meirelles: The Two Popes / A két pápa

Fernando Meirelles legújabb, a Netflixen decemberben debütáló filmjében egy igazán furcsa párt mutat be: XVI. Benedek és Ferenc pápa kettősét. Valószínűtlen barátságukat és az oda vezető hosszú utat A két pápa komoly témákat feszegető, mégis meglepően könnyed hangvételű történetéből ismerhetjük meg.

Visszatérés a 237-es szobába – Mike Flanagan: Doctor Sleep / Álom Doktor

Kevés olyan film van, ami annyira átszőtte volna egy-egy műfaj ikonográfiáját, mint Kubrick Ragyogása tette azt a horrorral. A kultikus rendező olyan sokrétegű, újjá- és újjáelemezhető alkotással tette gazdagabbá a műfajt, hogy az azóta eltelt évtizedekben sem vesztett erejéből semmit: még mindig etalonnak számít a zenei megoldásai, a színészek játéka, a megmagyarázhatatlansága és még megannyi más apróság miatt. Most folytatást kaptunk hozzá, ami nem is olyan nagy baj.