A nézők nem sírnak – Kimberly Peirce: Boys Don't Cry / A fiúk nem sírnak

Ez a film kakukktojásként bukkan fel a mifelénk vetített filmek között. Körülbelül úgy, mint főhőse az őt körülvevő társadalomban. Amerikai, a szó igazi értelmében független filmet nagyon ritkán látni az erdélyi mozikban. Könnyen meglehet, hogy egy szerencsés tévedés „áldozataiként" nyílik most alkalmunk megtekinteni ezt a filmet.

Kockás ing és öltöny – Christopher Nolan: Memento / Mementó

Jóképű fickó drága öltönyben. Nyomoz felesége gyilkosai után. Öltönyét levetve testén írást fedez fel. Testén üzenet, melyet neki napjában többször is olvasnia kell, hogy észben tarthassa, meddig jutott magánnyomozásában. Arcán sebhely, amit a néző próbál kideríteni, honnan is származik.

Néma múzsa – beszédes rajongó – Kömlödi Ferenc: Az amerikai némafilm (Magyar filmintézet. Budapest, 1999)

A bőségesnek és következetesnek kis jóindulattal sem nevezhető magyar filmes szakkönyvkiadás tavaly őszi meglepetése Kömlődi Ferencnek az amerikai némafilm történetéről írt kötete volt. Az inkább a technokultúra egyik hazai apostolaként számon tartott szerző (Fénykatedrális – Technokultúra 2001 című kötete szűk fél évvel ezelőtt jelent meg) az „amerikai néma múzsa" történetét még pár évvel ezelőtt írta meg, és ha a centenáriumot le is késte, az ezredfordulóra még épp időben érkezett a kötet.

Cinikusok háborúja – David O. Russell: Three Kings / Sivatagi cápák

A film olyan nyugodt tempóval kezdődik, hogy még véletlenül se derüljön ki: az éppen ábrázolt sivatagban háború dúl, vagy legalábbis dúlt. (A ritmus később úgy megváltozik, hogy szinte húsba vág. A jól megrendezett, profin adagolt csatajelenetek provokatívak, a videoklipjelleg bélyeget nyom, majd kezet fog az alternatívval – valljuk be, ez rettentően jól megy ehhez a mozihoz.)

Csetlő-botló sztársirámok – Roger Michell: Notting Hill / Sztárom a párom

A minél magasabb nézettségi indexekre törekvő hollywoodi filmkészítés az utóbbi években bevált, ebben a formában nem túl eredeti receptjét hasznosítja filmünk. A néző, azaz a kliens, az ügyfél megfogásának, moziba csábításának mindenkori eszköze a figyelemfelkeltő újszerűséggel való kecsegtetés. Ennek tipikus módszere a meglévő séma-készletre való hagyatkozáson túl egyes klisék megbolygatása, részleges tagadása oly módon, hogy ez teljességében ne kérdőjelezze meg annak jogosultságát, kérdőjelekkel tarkítva csupán a filmhez való nézői viszonyulásunkat.

Kis plüss-macsó – Jun Falkenstein: The Tigger Movie / Tigris színre lép

A családi breviárium tanúbizonysága szerint Milne hatéves kisfia játékállatairól mintázta 1925-ben induló folytatásos mesenovella-sorozata, a Micimackó figuráit: a nevekre nem sok képzelőerőt pazarolt, csupán csipetnyi szójátékokkal árnyalta a fajmegnevezést (egyetlen kivételt a főhős jelenti, aki Róbert Gida kedvenc állatkerti medvéjéről kapta egyedülálló keresztnevét), annál több gondot fordított a kisállatok karakterének megformálására.