A megtért Mars(hall) – Nancy Meyers: What Women Want / Mi kell a nőnek?

A férfiak a Marsról, a nők pedig a Vénuszról jöttek, így logikus, hogy nem értik meg egymást. Ennek az utcai könyvstandokon népszerűsített bölcsességnek a fejtegetésével indul a Mi kell a nőnek? című amerikai filmvígjáték, amelynek rendezőnője, Nancy Meyers a nemek közti ősi kommunikációs zavar okát eléggé elfogult módon a férfiakban, de azoknak is sajátos képviselőjében, a macsóban véli felfedezni. A macsó, per definitionem, folyton félreérti a nőket, hacsak nem történik vele csoda.

Meg Rájön – Taylor Hackford: Proof of Life / Túszharc

Kevés túsz, kevés harc, két világsztár és egy nyugati ember számára kiismerhetetlen kontinens: Dél-Amerika. Taylor Hackford, az Ördög ügyvédje rendezőjének lassú, hitelesnek szánt túszszabadító filmje ismerős hibába esik: hisz saját hiányzó erejében.

Táncoló fehér balettcipők – Stephen Daldry: Billy Elliot

Stephen Daldry Billy Elliot című filmjét legkönnyebben a balettcipőkkel kapcsolatos képzettársításokkal lehetne összefoglalni, ugyanis a fehér cipők a filmben több jelentéssel is bírnak. Először is, aki balettcipőt húz a lábára, annak táncolnia is kell. Másodszor, a fiúk ritkábban szánják el magukat a balettcipő felhúzására, mint a lányok. Harmadszor pedig, ha ezt mégis megteszik, akkor számolniuk kell azzal, hogy ezzel nem fognak rögtön és mindenhol osztatlan elismerést aratni. Továbbá annak, aki balettcipőt húz – és ezt komolyan is gondolja – kitartást, önfegyelmet és sok-sok munkát is magára kell öltenie. És ha mindezt megtette, akkor számolnia kell azzal is, hogy a táncos élete olyan sajátos életformát követel meg, amelyre csak azok képesek, akik igazán hisznek a tánc erejében.

Túlbiztosított film – Gus van Sant: Finding Forrester / Fedezd fel Forrestert!

Nem túl távoli, s ezért talán idejekorán előhívott emlékeket idéz a Fedezd fel Forrestert! Elsősorban a közkedvelt Holt költők társasága, másodsorban a Forrestert is jegyző Gus Van Sant előző, Oscar-díjjal minősített filmje, a Good Will Hunting ködlik fel a dörzsölt mozibajáró emlékezetében. A függetlenként indult Van Sant (lásd Drugstore Cowboy) a már említett Good Will Huntinggal elnyerte a stúdiók művészi szempontból életveszélyes bizalmát, s úgy tűnik hosszú távú munkakapcsolat köttetett munkáltató és munkavégző között, melynek első gyümölcse a Fedezd fel Forrestert!

Az elítélt és a szép kapitányné esete – Patrice Leconte: La veuve de Saint-Pierre / A sziget foglya

Nem tudom, minek lehetne nevezni Patrice Leconte legújabb opuszát. Újabb kiáltvány a halálbüntetés ellen? Dosztojevszkiji ihletésű morális játszma? Jellegzetes ködben-árnyékban úszó melodráma à la France, némi angol beteges beütéssel? Nos, úgy gondolom, a három verzió többé-kevésbé harmonikus keverékéből áll össze a Saint Pierre-i nyaktiló története.

Szépiában átértelmezett világ – Shinji Aoyama: Yurîka / Eureka

Léteznek olyan filmek, amelyek megkérdőjelezik jól bevált filmnézési „technikáinkat”. Olyanfajta érzékenységet és közeledést igényelnek, amelyre egyébként igen ritkán lehet szükségünk, ezért ezt nem tudjuk minden alkalommal aktiválni. Shinji Aoyama különleges mozival ajándékozott meg, a szépiatechnikával készült Euréka három és fél órát tart. Néhány kép után újra el kell helyezkednünk a székben, klasszikus hozzáállásunkat fel kell adnunk, odafigyelésünket át kell értelmeznünk.