A kis nagy történet – Todd Field: In The Bedroom / A hálószobában

Ha most hirtelenjében meg kellene fogalmaznom, mi a bajom az álomgyári termés zömével, hát a nagyzolást mondanám, vagyis azt a trendet, hogy a rendezők és producerek többsége a drámaiságot rendszerint a számok segítségével szeretné elérni. Erős színek, elnagyolt fordulópontok, plafont verő költségvetés, mely összetevők között a hús-vér színészek talán jobb digitális trükkhalmaznak tűnnek.

Rejtély, irónia, mozaik – Pálfi György: Hukkle

„Öregúr csuklik a padon, részeg fiú horkol a kocsin, jóságos arcú nénike gyöngyvirágot szed a réten, asszonyok varrnak a varrodában, férfiak kugliznak a kocsmában, a méhész kipörgeti a mézet, az aratógép aratja a búzát, amiből a malomban liszt, majd a nagymama konyhájában nokedli lesz, a rendőr pedig nyomoz...” – ajánlja filmjét a nézőknek Pálfi György a 33. Magyar Filmszemle díjnyertes elsőfilmes rendezője.

SW2: Ármány és szerelem (Csillagok Háborúja KONTRA) – George Lucas: Star Wars: Episode II – Attack of the Clones / Star Wars II. – A klónok támadása

Kemény galaxisba vágta fejszéjét George Lucas, amikor hozzáfogott a méltán világhírű Star Wars-trilógia előzményeit elmesélő első három rész, a „marketing-trilógia” elkészítéséhez. Valahogy úgy járt, mint az a polgármester, akiről évekkel az egyetem elvégzése után derült ki, hogy nyelvvizsgája hamis, s most öreg fejjel kell felmondania a nyelvleckét: szegényes szókincse nem csak nyelvtudásáról állít ki rossz bizonyítványt, de ezek után polgármesterségének évei is más fényben tűnnek majd fel.

Farrelly Light – Peter Farrelly, Bobby Farrelly: Shallow Hal / A nagyon nagy ő

A vígjátékok legújabb tendenciájáért, a vásznat az utóbbi években ellepő zaftos, alpári, farce-szerű vonulat elszabadulásáért leginkább a Farrelly-testvérek Dumb és Dumber c. förmedvény komédiája tehető felelőssé. Ők ketten bocsátották útjára a multiplexeket azóta uraló, az anyagcsere folyamatokat kötelező elemmé tevő, a takonyevő tinédzsereket, a szexuálisan túlfűtött nagyapókat, vagy a vizeletüket elfogyasztó idiótákat felvonultató posztmodernkori vígjátékot.

Csak az Agy mentheti meg apáékat a mutációtól! – Robert Rodriguez: Spy Kids / Kémkölykök

Mondjuk számíthattam volna rá. Robert Rodriguez életműve, hogy úgy mondjam, jó előre predesztinálta az alkotót a Kémkölykök (Spy Kids) című film elkészítésére. Ha kicsit jobban odafigyelek, az elejtett nyomokból könnyedén kikövetkeztetem, mi lesz a rendező következő húzása, ami által egy másfél órás bénult döbbenettől kíméltem volna meg magam.

Gondolatok és patronok – Ron Howard: A Beautiful Mind / Egy csodálatos elme

Ha úgy tekintünk az Oscar-ceremóniára, mint Hollywood tiszteletadására Hollywood előtt, márpedig az ésszerűség ezt diktálja, tehát ha elfogadjuk, hogy az Oscar-díj afféle belterjes családi ügy, akkor bátran állíthatjuk, hogy az Egy csodálatos elme méltán nyerte el az idei gálán a díjak többségét (legjobb film, rendezés, női mellékszereplő, adaptált forgatókönyv).

A keresztyén náci és közömbös pápa esete – Constantin Costa-Gavras: Amen. / Ámen.

A német drámaíró Hochhuth darabját 1963-ban mutatták be Párizsban, Jorge Semprun adaptálásában és Francois Darbon rendezésében. Az akkori kritikák szerint a darab nem pápa- vagy fasisztaellenes, hanem egész egyszerűen egy vallási dráma. Ennek dacára már akkor heves ellenérzéseket váltott ki a katolikus egyház legmagasabb képviselőiből. Akárcsak most a XXI. század elején…

Amikor a célokból az eszközök valósulnak meg – Fekete Ibolya: Chico

„A háború egyik «színfoltját» adták azok a külföldiek, akik részben zsoldosként, részben önkéntesként tűntek fel a hadszíntereken. A szerbek oldalán oroszok, a muzulmánok oldalán pedig közel- és közép-keleti mudzsahedinek vettek részt viszonylag nagyobb számban a harcokban – 1991-ben a horvátok oldalán Eduardo Flores jóval kisebb csapata volt az egyetlen nemzetközi egység – azonban együttes létszámuk is csak ezres nagyságrendű volt, így a háború menetére sem gyakoroltak nagy befolyást.” (A délszláv háborúk rövid története, 1991-1995. In: Védelmi tanulmányok nr. 11.)