Kevin Smith monológja – Kevin Smith: Dogma

A Clerks (Shop-Stop), a Mallrats és kedvencem, a Chasing Amy (Képtelen képregény) után elérkeztünk Kevin Smith negyedik filmjéhez, a műfajilag behatárolhatatlan Dogmához. Igen, a Dogma őrzi szerzője korábbi filmjeiben felvillantott erényeit. Igen, a Dogmában sokat és viccesen szövegeinek, a Dogma tele van képregénybe illő, de szeretettel felskicceit karakterekkel, s igen, a Dogmában feltűnik Silent Bobként maga a rendező is, oldalán elmaradhatatlan társával, Jay-jel.

Művész(rajz)film 2000 – James Algar, Gaëtan Brizzi, Paul Brizzi, Hendel Butoy, Francis Glebas, Eric Goldberg, Don Hahn, Pixote Hunt: Fantasia/2000 / Fantázia 2000

Elnézve az elmúlt évek rajzfilmtermését, a hagyományokat folytató könnyfakasztó Disney-produkcióktól (Oroszlánkirály, Tigris színre lép) az egyre illetlenebbé váló farce-szerű vonulatig (South Park, Beavis and Butthead), a műfajmegjelölés mostanában jogosan veti fel a kérdést: az alkotók műveiket aktuálisan melyik célközönségnek szánják?

Viiiilma, engedj kiiii!! – Brian Levant: The Flintstones in Viva Rock Vegas / Flintstones 2. - Viva Rock Vegas

A nemzeti legendárium őriz egy történetet, mely szerint a Romhányi József (többek között a Kérem a következőt szövegírója) által magyarított Flintstone-szövegkönyvet a Hanna-Barbera producerpáros annak idején visszavásárolta, mivelhogy szellemesebbnek bizonyult az amerikai eredetinél. Ami igaz, az igaz: a Flintstone-rajzfilmek soványka történeteinek humora meglehetősen harmatgyenge.

Minden érzék nélkül – Penelope Spheeris: Senseless / Az érzékek borzadalma

A hazai filmforgalmazás rendkívül rugalmasan alkalmazkodik a nyári uborkaszezonhoz. A főnökök tudják: ilyenkor strandolunk, pasizunk/csajozunk, moziba se azért megyünk, hogy valami nagyon súlyossal terheljék az agyunkat. Talán ezért került a mozikba a Senseless című vígjáték is, ahol Marlon Wayans (Darryl Whiterspoon) szédületes lendülettel mint az új, feketébe oltott Jim Carrey mutatkozik be: gyötri a képét ezerrel, és nagyobb a nyelve mint elődjének.

Felhők fölött az ég – Michelangelo Antonioni, Wim Wenders: Al di lá delle nuvole / Túl a felhőkön

Újabb meglepetés. Nemcsak azért, mert a hazai forgalmazók az elmúlt tíz évben két banit sem adtak európai művészfilmekre, hanem azért is mert ez a film nem „mai csirke". Több mint öt éves. Hogy Antonioni utolsó filmje mégis a mozikba került, talán mégsem annyira az azóta mennyei filmstúdiókba költözött olasz nagymester elismertségének köszönhető, hanem inkább a felvonultatott sztároknak. John Malkovich, Sophie Marceau, Jean Reno, Iréné Jacob neve sokkal többet mond mozinézők ezreinek, mint az Antonionié. No meg a Wim Wenders nevénél is, aki alázatos társrendezőként segített megvalósítani a tolószékhez kötött mester elképzeléseit.