Palota és könyvtár – A kommunizmus idején Kolozsváron forgatott filmekről

A kommunizmus idején három román film – A tanár úr bukása (Corigența domnului profesor, 1958–1966), a Gaudeamus igitur (1964) és A szeplős (Pistruiatul, 1973) – kültéri forgatásaihoz választották helyszínként Kolozsvárt. Az itt életre kelt történeteken túl a város maga is szereplővé változott, és sokszor vonzóbb is volt a filmben az általa befogadott történeteknél. A képsorok nagyrésze dokumentumfelvételként is értelmezhető: megragadják mindazokat a változásokat, amelyeken a városkép az idők során keresztülment. A filmek cselekménye ugyanis három különböző korszakban játszódik – a két világháború között (A tanár úr bukása), 1944-ben (A szeplős), illetve 1964-ben (a Gaudeamus igitur) –, ám a díszlet- és kellékelemekhez mindhárom esetben hozzátesznek a figyelmet mágikus módon vonzó, csodálatos helyszínek.

Elszakíthatatlan kötelék – Anyák és fiúk a filmvásznon

Édesanyák és fiaik kapcsolata igazi aranybánya a filmes alkotók számára, hiszen az emberi kötelékek talán legkomplexebbjéről van szó. Míg a filmtörténet az apákra és fiaikra helyez nagyobb hangsúlyt, valójában az anya-fia viszony tartogatja a legtöbb konfliktustmagában.  Az emberi/családi kapcsolatok különböző formáinak filmes előfordulásait vizsgáló tanulmánysorozatunk következő részében abban merülünk el, hogyan jelennek meg az anyák és fiaik a filmművészetben. 

Amerikai nagybácsi – Andy Vajna-portré

Már bő másfél éve, hogy eltávozott Andy Vajna, a 20. századi hollywoodi magyarok talán utolsó képviselőjeként – a nyilvánosság számára váratlanul. A szivar nélkül ritkán mutatkozó, egykori emigránsból lett filmproducer, pénzember azonban már hosszú évek óta küzdött cukorbetegséggel és különböző szív- és érrendszeri problémákkal. A filmvilágban és azon belül a magyar filmiparban betöltött szerepe nem csak alkotóként, de mentorként és később kormánymegbízottként is jelentős. Életművének szinte mindegyik szakasza kettős, ellentmondásokkal tarkított, de mindenképp megkerülhetetlen, hiszen egy egész generáció nőtt fel itthon a filmjein. A lehetőségekhez képest politikamentes portré következik.

Az elveszett lelkek városai – Atom Egoyan-szubjektív 2.

A Naptárral lezárult Atom Egoyan életművének az a korszaka, amelyet kísérletező, független szerzői filmkészítésnek nevezhetünk; ez nem azt jelenti, hogy a kanadai-örmény rendező feladta volna „önmagát”, saját és sajátos motívumait, témáit, hanem azt, hogy az általa kidolgozott innovatív filmnyelvet klasszikusabb elbeszélésmódú – de ugyanolyan összetéveszthetetlen – történetek építésére használta fel. Az Exotica már sikerfilm.

Ketten a világ ellen – Apák és lányok a filmvásznon

Jó apák, rossz apák, önző apák – és olyanok, akik valójában nem is ismerik a lányukat. Velük szemben dacos lányok, hősies és okos lányok, önálló vagy éppen megmentésre szoruló lányok. Az emberi/családi viszonyok és kötelékek különböző formáinak filmes előfordulásait vizsgáló tanulmánysorozatunk következő részében apákkal és lányaikkal foglalkozunk.