1988-ban születtem Győrben. Jelenleg a budapesti Zsigmond Király Főiskola végzős Filmelmélet és filmtörténet szakirányos hallgatója vagyok. E mellet ifjú alkotókat segítek abban, hogy ötleteiket megfilmesíthessék, bemutathassák, és nemzetközi fesztiválokon szerepelhessenek. A továbbiakban szeretnék a filmkészítés és a tanítás felé orientálódni.

Bodor Adrienn írásai
(3)

Emberek, mint mi – Álvaro Pastor, Antonio Naharro: Yo, también / Élek és szeretek

A tartós fogyatékkal élők mindennapi élete viszonylag kevés alkotásban jelenik meg. Az olyan filmek, mint az Esőember vagy a Forrest Gump sokkal inkább azt hivatottak hangsúlyozni, hogy a „kicsit mások, mint mi” típusú emberek is keveredhetnek olyan kalandokba, mint Indiana Jones vagy James Bond. A rendezők ehhez rendszerint „egészséges” színészeket kérnek fel, akik hónapokig gyakorolják a hiteles dadogást vagy tolószékirányítást.

2010. szeptember 23.

Kintről be – Daniel Monzón: Celda 211 / 211-es cella

Daniel Monzón Celda 211-jét az idén 16 kategóriában jelölték Goya-díjra, végül 8 szobrocskát nyert meg. A Francisco Pérez Gandul regénye nyomán készült alkotás túllépi a börtönfilm szubzsánerének kereteit: nem a szokásos „deszeretnékinnenkijutni” történet áll előttünk, hanem komoly, szociális és politikai problémákkal színezett dráma.

2010. április 14.

Gyermek vagyok, gyermek lettem újra! – Rózsa János: Csiribiri

Ha megszámolnám, hogy hány ismerősöm nem tudja elénekelni, hogy „Hull a hó és hózik, Micimackó fázik”, a fél kezem elég volna. Ugyaneddig jutnék, ha azokat gyűjteném, akiknek soha nem énekelték hogy „Boldog, boldog, boldog születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!”. E néhány ujjra való embernek a Csiribiri hiánypótló film, a többinek pedig egy újabb a darab a Halász Judit-gyűjteménybe.

2010. február 17.