Fuldokolni a boldogságban – Gazdag Gyula: Bástyasétány hetvennégy (1974)
Gazdag Gyula Bástyasétány hetvennégy című filmjét az álmok világára jellemző ismerős ismeretlenség lengi be.
Buglya Zsófia
Az ELTE német és esztétika szakának elvégzése után német-angol fordítóként diplomázott. Szinkrondramaturgi, fordítói tevékenysége mellett a filmszakma különböző területein dolgozott. Filmkritikákat és fesztiválbeszámolókat ír. Érdeklődésének kiemelt tárgya az osztrák és a német nyelvű filmkultúra, valamint a Kádár-kor magyar filmjének komikumhasználata.
Buglya Zsófia írásai(25)
Az osztrák filmstúdiók történetéből
Ausztria kulturális önértelmezésében a filmművészet sokáig háttérbe szorult a zene, a színház vagy akár a képzőművészet mögött. Az, hogy az osztrák film mára az európai filmélet karakteres szereplőjévé nőtte ki magát, a 80-as évek elején bevezetett filmtámogatásnak köszönhető. De vajon milyen alapokon épült fel ez a viszonylag fiatal struktúra, és milyen gyártási rendszerek váltották egymást az osztrák filmben a 20. század során?
A kecskeméti mérleg – 10. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, 2011. június 15–19.
Az 1985-ben triennálénak indult, majd biennálévá vált Kecskeméti Animációs Filmfesztivál idén tizedik kiadását ünnepelte. Az ünnepi alkalom, s az évfordulókban amúgy is bővelkedő 2011-es év láthatóan – a fesztivállogó tanúsága szerint is – arra ösztönözte a szervezőket, hogy elkészítsék eddigi eredményeik, illetve tágabb értelemben a hazai animáció mérlegét. A múlt impozáns súlyát zavarba ejtően gazdag program tárta a nézők elé.
A szépség tudatosítása – Beszélgetés Michel Ocelot francia animációsfilm-rendezővel
Az európai animáció elismert mestere, az ASIFA volt elnöke, Michel Ocelot idén zsűritagként látogatott el a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválra. Kapcsolata a KAFF-fal azonban nem új keletű: első egészestés játékfilmje, a Kirikou és a boszorkány, amely a sok-sok szakmai díj után immár széles körben is meghozta számára az ismertséget, 1999-ben a város díját nyerte Kecskeméten.
Pár/beszédes képek – Diagonale 2011 – Graz, március 22–27.
Az osztrák film fesztiválja többre vállalkozik, mint egy tradicionális, összegző jellegű filmes mustra. Programja nem merül ki a megelőző év osztrák filmjeinek felmutatásában, sőt: igazi erényei nem is az összegzésben, hanem a kérdések artikulálásában, a diskurzusteremtésben rejlenek. A szervezők figyelmének középpontjában idén a női filmkészítők tevékenysége állt, míg a filmválogatás egészében az alkotói attitűdök sokfélesége tükröződött.
Érzelmes utazás – Barry Levinson: Rain Man / Esőember, 1988
Az 1988-as év legjobb filmjét az alábbi 5 jelölt közül választották ki az Amerikai Filmakadémia tagjai: Az alkalmi turista (r: Lawrence Kasdan), Dolgozó lány (r: Mike Nichols), Lángoló Mississippi (r: Alan Parker), Veszedelmes viszonyok (r: Stephen Frears) és Esőember (r: Barry Levinson). Választásuk ebből a nem annyira korszakos, inkább tehetséges mestermunkákat felvonultató mezőnyből Levinson érzelmes meséjére esett.
Az előnytelenebbik oldal – Crossing Europe 2010 – Linz, április 20-25.
Hetedik éve működik Európa közepén a Crossing Europe, amely a fiatal európai film fesztiváljaként határozza meg magát, és szokatlan nézőpontból láttatja a kortárs filmművészetet. Társadalomkritikai irányultságú játék- és dokumentumfilmeket kínál mindazoknak, akik egy-egy mozielőadás erejéig Európa előnytelenebbik profiljára is kíváncsiak.
Idilli táj lelki szemétdombbal – Beszélgetés Pejó Róbert filmrendezővel a Látogatás című film kapcsán
Az aradi születésű, Ausztriában felnövő, Magyarországon is sokat időző, most többnyire Amerikában élő Pejó Róbert Látogatás című filmjével nyílt meg idén az osztrák filmszemle. A rendezővel, aki a 41. Magyar Filmszemlén rendezői díjban részesült, ebből az alkalomból beszélgettünk.
Ápol és felkavar – Diagonale 2010 – Graz, március 16-21.
13. éve minden tavasszal Grazban rendezik meg az osztrák film fesztiválját. A DIAGONALE mára élvonalbeli kulturális eseménnyé vált, mégsem a közönségnek szól csupán. Egy eleven szakma önvizsgálata, vagy ahogy az év színésze, Andreas Lust mondja: „az osztrák film testápolása”. És kényeztető testápolása, hiszen az osztrák film újabban fürdik a díjakban, a növekvő nézőszámokban és – kormányzati ígéret szerint – a gyarapodó forrásokban is.
A legtisztább woodykum – Woody Allen: Annie Hall, 1977
Nem emlékszem, mikor láttam először, ahogy arra sem, azóta hányszor. Azt sem tudom, a barátaim mikor, de kapásból senki nem jut eszembe, aki ne ismerné. Alvy vagy Annie mondatai, kettősük egy-egy jelenete, az egész film számunkra hivatkozási alap lett. Mégsem humoros aforizmagyűjtemény csupán: szerelmi történetbe oltott lélektani anamnézis, melyet a személyesség aurája, pontosabban a szerzői személyiséggel való játék tesz különlegessé.
