A bőtermésű ’84-es esztendő egyik „terméke” vagyok. A marosvásárhelyi „Bolyai”-ban végeztem középiskolai tanulmányaimat, biológia-kémia szakon. Ezután következett életem öt évig tartó félrelépése, ugyanis a kolozsvári „BéBéTée”-re felvételiztem (sikeresen), hogy a természettudományok mellé egy kis filológiát, illetve teológiát is szívjak magamba.  A filmek iránti vonzódásom már gyerekkoromban elkezdődött, de csak egyetemista éveim alatt (az átdorbézolt éjszakák utáni kényszerpihenők programmjaként) vált (jó értelemben vett) függőséggé. Fent említett intézmény pozitívuma Józsa István esztétikatanárom volt, akinek segítségével megtanultam más szemmel nézni a filmeket, és azt is, hogy miképp (és miért) írjam le azt, amit, homályosan ugyan, de megláttam a mozivásznon/képernyőn megmozduló képsorok mögött. Ha beszélhetünk kedvenc műfajról, akkor azt mondom, hogy animáció és sci-fi (meg minden, ami közötte van). Jelenleg magyar irodalmat tanítok, és a napi filmadagom mellett szenvedélyesen (kedvesem szerint betegesen) rajongok az antik orosz karórákért és Kurt Vonnegut könyveiért.

Farkas István írásai
(88)

Plüss – Seth MacFarlane: Ted

Mark Wahlberg egy plüssmackóval beszélget. Ez Seth MacFarlane első egészestés, (majdnem) élőszereplős nagyjátékfilmje.

2012. július 26.

Társadalomkritika rajzfilmsorozat formában – Family Guy; South Park; A Simpson család / The Simpsons; Futurama

Bugyuta családapa gyilkos hajlamú gyerekkel. Négy amerikai kissrác, akik közül egy minden részben meghal. Örökké cumizó kislány és díszes, sárga bőrű famíliája. Véletlenül lefagyasztott, majd a nagyon-nagyon távoli jövőben újjáélesztett pizzafutár. Olykor parlagi szóhasználat, harsány röhögések és kíméletlen társadalomkritika: ez a közös kedvenc, jelenleg is futó, animációs tévésorozatainkban.

2012. július 06.

Kés alatt a sztetoszkópok – A „kórházas” tévésorozatokról

Orvosokról, betegekről, kórházakról szóló sorozatokról sosem aktuálisabb írni, mint most, a Dr. House című világhíres sorozat végóráiban. A betegség és az elmúlás az embereket leginkább nyomasztó gondok, így szinte várható volt, hogy a média is kanalizálja a nézők ezirányú félelmeit, és – természetéhez híven – ki is aknázza azokat.

2012. március 16.

Az elme alkonya – Bill Condon: The Twilight Saga: Breaking Dawn – Part 1 / Alkonyat: Hajnalhasadás – 1. rész

A jóérzést, az etikát rég lekaszálták a társadalom farkastörvényei, a Föld hétmilliárd halandójában csak és csakis az esztétikai érzék megléte tartotta eddig a lelket – a Twilight, a széria negyedik darabjával együtt, hiába nézzük napkeltétől napszállottig, nem javít ezen az áldatlan állapoton. Ellenkezőleg, talán most van folyamatban planétánk legnagyobb léptékű kollektív szellemi öngyilkossága.

2011. november 29.

Nem szarvazták fel Tintint – Steven Spielberg: The Adventures of Tintin – The Secret of the Unicorn / Tintin kalandjai

Steven Spielberg hollywoodi rendező Wim Wenders Pinája után újfent bebizonyította: a 3D-s effektust az alkotás feldíszítése mellett a történetmesélés eszközévé is lehet, sőt kell tenni. A Hergé által kreált hős-újságíró-mesterdetektív, Tintin kalandjait úgy vitte vászonra, hogy hű maradt a képregények világához és közben kicsinek és nagynak egyaránt szórakoztató filmet vetített.

2011. november 02.

Reanimálás Bukarestben – külföldi példákkal – VI. Anim'est Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, 2011. október 7–16., Bukarest

„Haljon meg anyám! Ha tudtam, hogy ilyen jók ezek az animációs filmek, egész nap itt ültem volna!” – ezekkel a szavakkal jött ki a mozisötétből egy „kokálár” stílbe öltözött, és kinézetét igazolóan viselkedő bukaresti fiatalember. A huszonévesnek kinéző pasas alfahímre hajazó ripacs viselkedését azzal folytatta, hogy átkarolta hölgyének derekát, akihez így szólt önelégült hangsúllyal és vigyorral: „Ugye, szivi, jó filmre hoztalak el?” – majd még hangosabban, hogy valaki észre ne vegye őt, odaszólt egy, a fesztiválszervezésben segédkező önkénteseknek: „Jövőre is szervezzétek meg ezt a fesztivált, s hívjatok meg engem is!” No comment.

2011. október 19.

Hetedrangú Bond-paródia – Oliver Parker: Johnny English Reborn / Johnny English újratöltve

Ultrablőd sztori keretében folytatódik a 2003-as Bond–Bean-párhuzam, amely csak nullaegész nulla hét százalékban váltja be a hozzá fűzött előzetes nézői reményeket. A Johnny English „második felvonása” agyonunt Bond-közhelyekkel bombázza a nézőt, aki jóval több „komédiai bónusz” reményében váltott jegyet a filmre, amely nem tudott (akart?) továbblépni elődje, Rowan Atkinson karizmája köré épülő gyakorlatán.

2011. szeptember 29.

Bonddal tuningolt Verdák – John Lasseter: Cars 2 / Verdák 2

Talán soha nem kezdtem olyan nehezen egy filmes írást, mint most, a Verdák 2 kritikáját. Ennek hátterében persze az áll, hogy egyrészt az első rész karaktereibe naponta belebotlok a kisfiam játékai között (Villám McQueen még ebéd közben is ott pislog a kenyereskosár mellett), másrészt pedig a Pixar stúdió a maga 25 évével és tucatnyi animációjával egy jó ideje belopta magát a szívembe, ezért kellemetlen azt látni, hogy legújabb dobásuk ennyire erőtlen.

2011. augusztus 11.

Ariadné, Mátyás és a rénszarvas Erdélyben – Létezik-e erdélyi magyar animációs filmművészet?

Sajátosan erdélyi animációról nem beszélhetünk, vannak viszont olyan alkotások, amelyekben témájuknál fogva megjelenik egyfajta erdélyi couleur locale – vélik az erdélyi animációs filmesek, akik szerint a legfontosabb egy támogatási rendszer lenne, mert akkor a filmkészítők nem kizárólag hobbi szinten foglalkoznának animációval, hanem esetleg „főmunkaidőben” is, ami sokat lendítene a filmek minőségén.

2011. június 16.