A bőtermésű ’84-es esztendő egyik „terméke” vagyok. A marosvásárhelyi „Bolyai”-ban végeztem középiskolai tanulmányaimat, biológia-kémia szakon. Ezután következett életem öt évig tartó félrelépése, ugyanis a kolozsvári „BéBéTée”-re felvételiztem (sikeresen), hogy a természettudományok mellé egy kis filológiát, illetve teológiát is szívjak magamba.  A filmek iránti vonzódásom már gyerekkoromban elkezdődött, de csak egyetemista éveim alatt (az átdorbézolt éjszakák utáni kényszerpihenők programmjaként) vált (jó értelemben vett) függőséggé. Fent említett intézmény pozitívuma Józsa István esztétikatanárom volt, akinek segítségével megtanultam más szemmel nézni a filmeket, és azt is, hogy miképp (és miért) írjam le azt, amit, homályosan ugyan, de megláttam a mozivásznon/képernyőn megmozduló képsorok mögött. Ha beszélhetünk kedvenc műfajról, akkor azt mondom, hogy animáció és sci-fi (meg minden, ami közötte van). Jelenleg magyar irodalmat tanítok, és a napi filmadagom mellett szenvedélyesen (kedvesem szerint betegesen) rajongok az antik orosz karórákért és Kurt Vonnegut könyveiért.

Farkas István írásai
(88)

Leonidász a hegyekben – Constantin Popescu: Portretul luptătorului la tinereţe / A harcos fiatalkori önarcképe

Sajátos fodrozású lett annak az öbölnek a felszíne, ahol a román újhullámosok kavarják fel folyton a port – talán indítsunk ezzel a képzavaros felütéssel, ahhoz, hogy érzékeltetni tudjuk Constantin Popescu Portretul luptătorului la tinereţe (a cím rájátszás Joyce regényének címére, magyarra talán a Harcos fiatalkori önarcképe címmel lenne fordítható) című ellentmondásos filmjének az alaphangulatát.

2010. november 25.

Úgy muzsikál, muzsikál…. a musical – Harry Beaumont: The Broadway Melody, 1929

Technikai szempontból hiperújdonság, drámai szempontból viszont nevetséges színjáték. Valahogy úgy hathatott megjelenésekor, mint most az Avatar – híg sztori, szépen csomagolt 3D-s kiszerelésben. Annyi különbséggel, hogy ez a „másik” dimenziót nem láttatta, hanem végre megszólaltatta. Hölgyeim és uraim: következzen a The Broadway Melody.

2010. szeptember 17.

Mint Salt az ételbe – Philip Noyce: Salt / Salt ügynök

Vannak filmek, amelyek különös ajándékokat kapnak az élettől. Négy évvel ezelőtt, Ron Howard A Da Vinci-kód című filmjének például maga a katolikus egyház „szervezte” a reklámkampányát, idén Phillip Noyce alkotásának kedvezett Ananké istennő. A Salt című kémfilm ugyanis a hidegháború utáni kémbotrányok talán legjelentősebbikének közepette csöppent a mozivászonra.

2010. augusztus 19.

Csillag hal meg, ember születik – Anocha Suwichakornpong: Mundane History

Bár még nem láttam a TIFF mindenik versenyfilmjét, úgy vélem, a thaiföldi Anocha Suwichakornpong Mundane History-ját (Evilági történet) látatlanban is kitüntethetjük a „legextrémebb” jelzővel. Ha nem is a legjobb, de mindenképp az egyik legemlékezetesebb versenyfilm a mezőnyben.

2010. június 02.

Étvágygerjesztők és maradékok – Láttuk még a TIFF-en II.

Olasz romantika, teheráni alvilág, dagadt férfiak és nők, a lengyel kommunizmus korát felelevenítő fekete vígjáték, és egy zseniális francia rendező torzóban maradt filmje – ínyencségek, diétás és laktató filmmenü Luca Guadagnino, Nader T. Homayoun, Serge Bromberg, Ruxandra Medrea, Daniel Sanchez Arevalo és Borys Lankosz alkotásaiból.

2010. június 01.

(A mellre)szív(ott) utódlás – Dagur Kári: The Good Heart

Dagur Kári legújabb filmjére az ember nem tud nem elvárásokkal beülni. Egyrészt azért, mert a Nói, az albinó-val már 2003-ban felállította a mércét Kolozsváron (az akkor még picinyke TIFF fődíjasaként), másrészről pedig az izlandi mozi varázslatos világával szemben táplált rokonszenvünk miatt. Sajnos, amint az „elvárásos” filmek esetében lenni szokott, csalódnunk kellett.

2010. május 30.

A visszafele elsülő csók – Ron Clements, John Musker: The Princess and the Frog / A hercegnő és a béka

Háromdé-őrülettől elvakított napjainkat érdekes primitizmussal ragyogtatta be a nagymúltú Disney stúdió. A hercegnő és a béka című opuszában szembemegy a mainstream dimenzióhatványozó technikával, de ugyanakkor ügyesen egyensúlyozva kihasználja ezen fősodor narratív sajátosságait is – így az égisze alatt megjelent produkció csak technikai értelemben kétdimenziós.

2010. május 12.

Barátságok Szibériában – Kuroszava Akira: Derszu Uzala, 1975

A sikertelen öngyilkossági kísérlet után rendezett Derszu Uzala arra a következtetésre jut, hogy az ember igazából csak a természettel tudatosan felvállalt közösségben tud békében és önmagával is harmóniában élni. A nagyváros épülése olyan rombolást indít el, melynek az átélők számára beláthatatlan következményei lesznek. Akárcsak a Kuroszava által indított filmnyelv-forradalomnak – bár teljesen más irányba.

2010. március 26.

Tükröződések – Akira Kuroszava: Rashomon / A vihar kapujában, 1950

A tudat által teremtett birodalom szükségszerűen más, mint a mindennapjaink világa. Ennek ellenére gyönyörrel szemléljük, és nagy kedvteléssel írunk és beszélünk róla. De mivel a műalkotás világa nem valós, természetes, hogy a róla való beszéd sem lehet igaz. De amint a Rashomon paraszt-szereplője mondja: „Nem kell még egy szentbeszéd. Nem érdekel, hogy hazugság-e, amíg szórakoztató!” Valahogy így vagyunk a Rashomonnal is.

2010. február 26.