Születtem 1977-ben Fogarason, ott láttam moziban A Birodalom visszavág sci-fit, amelyből ugyan nem sokat értettem tízévesen, de alapvetően megváltoztatta a karriervíziómat: már nem ingadoztam a csendes proletár és a római katolikus plébános jövőképek között, immár szolidan birodalmi lépegető csavarszorító kívántam lenni. Aztán mégiscsak történészi pályára léptem, de adtam el már Kolozsváron díszhalat, voltam pincér, csapos és Csíkszeredában építőipari segédmunkás is. Mivel a késve leadott kéziratok dacára a szerkesztők mégiscsak életben hagynak, szabadidőmben filmajánlókat is írok.

Ferenczi Szilárd írásai
(90)

Egyesülés a celluloid vonzalmában II. – Magyar szakemberek a román filmgyártásban

Akár az 1918 utáni Romániában készített, részben magyar nyelvű alkotásról van szó, akár valamelyik bukaresti filmgyár filmjeiről; és akár a „magyar világból” átörökített Janovics-alumnikról, akár az immár szocialista keretek közt, eleve filmes szakmát tanuló káderekről beszélünk, számtalan magyar filmes alkotott Romániában. Az ő neveiket lajstromozza ez a kétrészes tanulmány. Második rész.

2021. január 23.

Egyesülés a celluloid vonzalmában I. – Magyar szakemberek a román filmgyártásban

Akár az 1918 utáni Romániában készített, részben magyar nyelvű alkotásról van szó, akár valamelyik bukaresti filmgyár filmjeiről; és akár a „magyar világból” átörökített Janovics-alumnikról, akár az immár szocialista keretek közt, eleve filmes szakmát tanuló káderekről beszélünk, számtalan magyar filmes alkotott Romániában. Az ő neveiket lajstromozza ez a kétrészes tanulmány.

2020. december 14.

Rágalom és imádat között – Janovics Jenő szerepei a dualizmuskori sajtóban

Janovics Jenő élete és munkássága még legtermékenyebb időszaka után száz évvel is kiapadhatatlan inspirációforrás, részletes arcképét viszont csak mozaikszerűen lehetséges megrajzolni. Íme hát, a Janovics-mozaik egy újabb darabja, ami a rendező-producerről az első világháború előtt és alatt megjelent sajtóvisszhangot vizsgálja.

2020. november 09.

(Kicsit sem magasztos) rekviem egy moziért – A kolozsvári Corso mozi története

Már csupán az idősebb kolozsváriak emlékeznek 2020-ban arra, hogy egykor mozi működött a főtéri Bánffy-palota udvarán, egy „felborult üst” alakú épületben. Alig valamivel több, mint 50 éves fizikai és intézményi léte során különféle cégérek alatt látta el a város közönségét friss(nek számító) filmekkel és nyújtott egyéb szolgáltatásokat; gyűlések, előadások, erőművészi izzadások helyszíne volt. Ez volt a Corso.

2020. november 08.

Hadd visszhangzzék – Rúnar Rúnarsson: Bergmál / Echo

Az egymáshoz egyáltalán nem vagy egy tágabb kontextusban is csupán alig kapcsolódó, iszonyú rövidre vágott, statikusan fényképezett jelenetek sorjázása a visszatérés reménye nélkül, hozzá nem értő kezekben kockázatos vállalkozás lenne. Rúnar Rúnarsson viszont nagyon is tudja, mitől döglik az izlandi légy.

2020. augusztus 02.

Itt mindenki francia – Ladj Ly: Les misérables / Nyomorultak

Félreértés ne essék, ez nem a Victor Hugo-féle Les misérables. Ráadásul, hogy még egy félreértés hasonlóan ne essék, itt mindenki francia, még akkor is, ha a bőrszínek teljes szivárványában rázzák büszkén a piros-fehér-kéket – üzeni Ladj Ly rendező az utcai népfelkelést idéző címképekkel, ahogy a Champs-Élysées-n a nemzeti futballcsapat győzelmét ünneplő tömeg őrjöng.

2020. január 29.

Szakadozó világrészek utasai – Fekete Ibolya: Bolse vita (1996)

A kelet-európai rendszerváltások filmjének is számontartható, kultstátuszt kapott Bolse vita minden újabb megtekintése ajándék, hőseivel együttérezni nem nehéz: országhatárok fölött és az élet újrakezdésének reményében lebegnek szüntelen.

2019. szeptember 29.

A förtelem esztétikája – Fatih Akin: Der goldene Handschuh / The Golden Glove

Talán senkinek nincs már fel kétsége afelől, hogy a voyeurizmus korunk egyik tömegperverziója, csak hát nem így hívjuk. Youtube, közösségi oldalak, airbnb és társaik elégítik ki voltaképpen ezt a kukkoló reflexet, amelyet hétköznapi exhibicionizmusunk hív elő. Bizarr ez javából, csak már nem tudatosítjuk. A magamutogatás függőség lett, a véletlenül lekamerázott hétköznapi balesetekből tréfás tévéműsorok készülnek, az élet szükséges velejárója mindez. Már nem lopva nézzük, mert a nyilvánosságban zajlik. Van, mert kell és kell, mert van. Amíg cuki és amíg bírjuk cérnával.

2019. június 07.