Születtem 1977-ben Fogarason, ott láttam moziban A Birodalom visszavág sci-fit, amelyből ugyan nem sokat értettem tízévesen, de alapvetően megváltoztatta a karriervíziómat: már nem ingadoztam a csendes proletár és a római katolikus plébános jövőképek között, immár szolidan birodalmi lépegető csavarszorító kívántam lenni. Aztán mégiscsak történészi pályára léptem, de adtam el már Kolozsváron díszhalat, voltam pincér, csapos és Csíkszeredában építőipari segédmunkás is. Mivel a késve leadott kéziratok dacára a szerkesztők mégiscsak életben hagynak, szabadidőmben filmajánlókat is írok.

Ferenczi Szilárd írásai
(118)

A húzás ideje – ifj. Florin Piersic: Killing Time

Egy üres nézőtér roppant nyomasztó élmény, különösen ha a rajtam kívül senkinek vetített film úgy edz a közepesen jó végkifejletre, hogy hetvenvalahány percen keresztül, szuszogósan meg-megtorpanva, egyik mélypontról a következő, mélyebb pontra küzdi, nyomja, döngöli pár amerikai forrásból összekalapált, vékonyka cselekményét. Mindeközben pedig másra alig terjedő figyelemmel összpontosít a krimikben javarészt használatos eszközök közül egyetlenegyre, a késleltetésre. De arra aztán nagyon.

2013. március 08.

Hős, zuhanórepülésben – John Moore: A Good Day to Die Hard / Die Hard - Drágább, mint az életed

Ahogy telik az idő, az akciófilmek sorában kétségkívül sokrétűnek számító Die Hard-franchise egyenes arányban kopaszodik főhősével. Míg azonban John McClane koponyája az idő múlásának engedve búcsúzik lemondóan a hajszálaktól, a sorozatból mintha erőnek erejével tépdesnék ki mindazon összetevőket, amelyekre támaszkodva az utóbbi 25 esztendőben ez a bátor, gunyoros, érző és rettentő sokat vérző New York-i zsaru képes volt percenként elakasztani pár lélegzetet a nézőtéren.

2013. február 19.

Megfigyelés alatt – Bemutatták Lakatos Róbert és Bálint Arthur kisjátékfilmjét

Valami egészen szokatlan dolog történt 2013. február 7-én este fél 10 körül a kolozsvári Bulgakov kávéház füstben fuldokló csukott teraszán: megszületett az erdélyi magyar közönségfilm. Harmincegy perc alatt, mindjobban erőre kapva, az öt tévéképernyőt önfeledten bámuló közönség szeme láttára lábra állt, kissé megrázta magát és lőn. Kérném itt bejátszani Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustra nevű szimfonikus költeményét.

2013. február 08.

Az öldöklő bandzsal – RZA: The Man with the Iron Fists

A keleti harcművészetek különös legendáinak és abszurd látványvilágának filmes kombinációja megfelelően kusza és gyermeteg ahhoz, hogy már a kamaszkorból kilépő ifjak között is alig akadjon elvetemült rajongója. A Wu-Tang Klan atyja, a rapper RZA (polgári nevén Robert Fitzgerald Diggs) egy olyan ritkaságszámba menő felnőtt, aki nem csak örömmel nézi, de gyűjti, sőt, betéve ismeri a klasszikus martial-arts zsáner összes darabját – ha hinni lehet a mítosznak.

2012. december 12.

A perzsa hadművelet – Ben Affleck: Argo / Az Argo-akció

Pár hónappal azután, hogy a Voyager 1 űrszonda alig 280 000 km távolságban elröppent a Jupiter mellett, a Philips bemutatta az első CD-t, a Szovjetunió megtámadta Afganisztánt, a világra jött Pink és Románia a hetedik ötéves terv dicsőséges útjára lépett, nos ekkortájt valahol Teheránban Tony Mendez CIA-ügynök hat amerikai diplomata hazajuttatásán fáradozott.

2012. november 14.

A törvény lencsevége – David Ayer: End of Watch / Az utolsó műszak

Kéttagú rendőrörs járőrözik a zömében színesbőrűek lakta külváros utcáin. Egyikük eszes, a másik beszél spanyolul. Szolgálnak, védenek, és mindezt lekamerázzák. Aztán véletlenül felingerlik a mexikói drogkartellt, azok meg vérdíjat tűznek ki a fejükre.

2012. október 17.

Tangafrász – Steven Soderbergh: Magic Mike

A hollywoodi filmgyártás egyik sarokköve az amerikai álommal szoros kapcsolatot ápoló romantikus vígjáték, egy olyan országban, ahol az egyénnek alapvető jogai közé tartozik a boldogság kergetése. Nincs elég magas hegy, sem elég széles folyó, mi útját állhatná. Ha nemigen boldogul, betér a moziba és meglesi, hogyan csinálják a szépek, gazdagok vagy okosak.

2012. augusztus 08.

Nem Penge, de még Buffy sem – Timur Bekmambetov: Abraham Lincoln: Vampire Hunter / Abraham Lincoln, a vámpírvadász

Nyár van, és ilyenkor Hollywood kéthetente meglepi a világot valami nagyméretűvel. Gőgös-naivan blockbusternek hívja, ami gyorsfordításban ugye tömbrepesztőt jelent, pontosabban a nézők hatalmas esztétikai torlaszán áttörő győzelemfilmet. Kasszasiker, a tengerentúli filmipar pénzügyi értelmezésében. Saját fogalomfeloldási kísérletem az Abraham Lincoln, a vámpírvadászt mint blockbustert valahogy így fordítja: sírkövet magára borítva hencegő, temetnivaló szájhős.

2012. június 26.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 6. rész: Yoru ga owaru basho / End of The Night; Sangue do Meu Sangue / Blood of My Blood; The Snowtown Murders; Á annan veg / Either Way

Első filmünkben egy katatonikus arcú bérgyilkos útját követhetjük, amint megtalálják, felcseperedik és öl, majd szerelmes lesz – egy prostituáltba, akit gyerekként, tanulóéveiben nem volt képes megölni. A következőben egy nagyvárosi szegénynegyed közepén egyedülálló anya küzd gyerekei jövőjéért. Harmadik filmünk világában már-már bevett dolognak számít a pedofília, a vérfertőzés, a családon belüli és kívüli szodomita erőszak és az ezek ellenhatásaként fellépő kíméletlen önbíráskodás. És végül itt áll egy rövid kritika a TIFF „legvidámabb filmjéről”.

2012. június 07.