Születtem 1977-ben Fogarason, ott láttam moziban A Birodalom visszavág sci-fit, amelyből ugyan nem sokat értettem tízévesen, de alapvetően megváltoztatta a karriervíziómat: már nem ingadoztam a csendes proletár és a római katolikus plébános jövőképek között, immár szolidan birodalmi lépegető csavarszorító kívántam lenni. Aztán mégiscsak történészi pályára léptem, de adtam el már Kolozsváron díszhalat, voltam pincér, csapos és Csíkszeredában építőipari segédmunkás is. Mivel a késve leadott kéziratok dacára a szerkesztők mégiscsak életben hagynak, szabadidőmben filmajánlókat is írok.

Ferenczi Szilárd írásai
(118)

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 3. rész: Play, Monsieur Lazhar, A Simple Life / Tao jie, The Year of The Tiger / El año del tigre

Östlund (Play) pimaszul realista filmnyelvet beszél, az ottfelejtett kamera dialektusában. A Monsieur Lazharban a két központi téma a gyász és a politikai menekültek életkörülményei. Az A Simple Life nagymamája öregotthonba vonul, s ott találkozik az elmúlással, és egy „bohém” idős férfinak köszönhetően a végtelen életakarással is. A kínai horoszkóp szerint 2010 a tigris éve volt, melyről úgy tartják, katasztrófát hozhat – válogatásunk utolsó filmjében ez be is igazolódik, ami a természetet, a társadalmat és a főszereplő lelki világát illeti.

2012. június 04.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 2. rész: Weekend, Beast, Babycall, Le moine (The Monk)

Gay párocska próbálja felfedezni kapcsolatuk mélységeit. Egy férj szerelme birtoklási vággyá, erőszakká és gyűlöletté változik, visszafordíthatatlanul. Egy kialvatlan, meggyötört lelkű, egyedülálló anyával rémítő játékot játszik az idegrendszere. Egy tiszta szívű szerzetest megkísért a Gonosz – kitalálnád, milyen formát öltve? A TIFF második napján is láttunk jó filmeket.

2012. június 03.

Bosszúról bosszúra – Farhad Safinia: BOSS

Számtalan, a hatalomhoz eszelősen ragaszkodó őrült tanyázott már a történelemben, filmen, olvasmányainkban ahhoz, hogy a kanapéról régi ismerősként üdvözöljük Thomas Kane-t, a Boss című sorozat kulcsfiguráját. Azonban ha úgy hittük, ránézésre azonosítani tudjuk már az ilyen alakok indíttatásait, cselekvési irányát, apró és nagyszabású játékterveit, Chicago dramatizált polgármestere lépten-nyomon kibabrál a bennünk bölcsen bizakodó mozgóképi látnokkal.

2012. február 29.

Páncélpelenka – Antal Nimród: Armored / A szállítmány

Megszoktuk már manapság, hogy a gyerünk a moziba be! hideglelősen édes torokszorítását az első kockák után beálló fussunk, hogy ne kopjon a szemünk! combizomizzasztó pánikja váltja fel, és menekülnénk, ha nem szégyellnénk felállítani azt a négy csillogó szemű, kérődző alakot, aki a széksorok között megbújó egérutat őrzi. Még akkor is, mikor a tengerentúl harsány eszköztárával babráló atyánkfia tologat pár szebb napokat látott vén rókát a tarantinópontcomról összekopipésztelt forgatókönyv akkordjaira.

2010. február 02.

A szárnyaló bokák balladája – Hugh Hudson: Chariots of Fire / Tűzszekerek, 1981

Az 1982-es Oscar-gálán Colin Welland színész-író felhágott a színpadra és a Tűzszekerek forgatókönyvéért járó szobrocskát az azóta sokat hangoztatott „jönnek a britek” („the british are coming”) kijelentés kíséretében emelte a magasba. Pillanatnyi elfogultságában kiejtett figyelmeztetése jóslatként nem állta meg a helyét, hiszen a későbbi években a britek inkább már csak jövögettek.1 De ha ott voltak, taroltak.

2009. augusztus 14.

Szörnyen szerencsés – Henrik Ruben Genz: Terribly Happy / Frygtelig lykkelig

Vagy Borzasztó boldog. Így is, úgy is fordíthatnánk dánból a Frygtelig lykkelig címet, azonban egyik változat sem akar a film cselekményének, hangulatának és végkifejletének egyetlen jellemzője lenni. A benyomás-koktélból ugyanúgy érvényes rá az idegtépően baljós, nyugtalanítóan izgalmas és hajmeresztően pajkos szószerkezet is. Az idei TIFF egyik ütős, nagykaliberű filmcsík-lírája.

2009. június 02.

Embert próbáló celluloid – Randall Miller: Nobel Son

Egy működésképtelen család víg krimibe ágyazott története első hallásra felcsigázza érdeklődésünket, pláne ha értesülünk róla, hogy mindezt kannibalizmussal, kémiai Nobel-díjjal és egy pörgős rablással társították. Dörzsöljük a tenyerünket, lelki szemünk előtt megjelenik Hannibal Lecter és a néhány Nobel-díjas, amint Danny Ocean csapatával kacagva kapaszkodnak össze a mi szórakoztatásunkra.

2009. március 10.

Ez nem a Grimm testvérek legszebb meséje – Hal Hartley: Fay Grim

Úgy tűnik, a foytatás kényszere nem csak a fővonalbeli, elsősorban az anyagiaktól vezérelt amerikai produkciókat tereli az eredetiség elveszejtésének mezsgyéire: bizonyítottan intelligensebb függetlenek is elkalandozhatnak a filmes öngyilkosság tévútjára.

2009. január 20.