Születtem 1977-ben Fogarason, ott láttam moziban A Birodalom visszavág sci-fit, amelyből ugyan nem sokat értettem tízévesen, de alapvetően megváltoztatta a karriervíziómat: már nem ingadoztam a csendes proletár és a római katolikus plébános jövőképek között, immár szolidan birodalmi lépegető csavarszorító kívántam lenni. Aztán mégiscsak történészi pályára léptem, de adtam el már Kolozsváron díszhalat, voltam pincér, csapos és Csíkszeredában építőipari segédmunkás is. Mivel a késve leadott kéziratok dacára a szerkesztők mégiscsak életben hagynak, szabadidőmben filmajánlókat is írok.

Ferenczi Szilárd írásai
(116)

Hová ugrik az öreg vasutas? – Bent Hamer: O' Horten

A téli norvég táj steril és üres, akár Odd Horten élete. Napjait beteg édesanyja, imádott kis hajója és mozdonya között osztja meg, elmaradhatatlan pipáján pöfékelve. 67 évesen Oddnak – aki az oslói vasúttársaság egyik legtapasztaltabb és legmegbízhatóbb mozdonyvezetője – már csak a nyugdíjazás van hátra. És boldogtalanul halt, míg élni nem kezdett.

2008. augusztus 22.

Elkártyázott recept – Robert Luketic: 21 / Las Vegas ostroma

A hollywoodi szerencsejátékos-rablós-átverős műfaj kedvelőjeként pattanásig feszülve vártam minden évszakban az aktuális megloplak-kapjelhatudsz, heppiendet követelő darabot, akkor is, ha az nem mindig felelt meg elvárásaimnak. Végigültem és felfrissített, akár meleg nyári napon egy kád limonádé. Akkor is, ha ugyanakkora erőfeszítéssel készült, mint a fent említett üdítőital.

2008. május 23.

Az újjászülető holland ikongyáros – Paul Verhoeven: Zwartboek / Fekete könyv

Neves rendezők időnként a második világháború borzalmait felelevenítő munkába fognak. Van, aki militarista háborút forgat, az egyenruhák tengerébe vér, acél, meglőtt végtagok keverednek. Mások a személyes drámát ragadják meg; a deportálás, a tömeggyilkosság vásznán az árulás, a bujdosás, a betegség körvonalaiba test- és lélekszaggató nyomorúságot satíroznak. Verhoeven thrillert fest, de az ingujjával elmaszatolja.

2007. szeptember 15.