Az ázsiai-amerikai álom – Lee Isaac Chung: Minari
A Munyurangabo című, amatőr színészekkel forgatott, dokumentarista stílusú első játékfilmjével már kisebb fesztiválsikereket elért Lee Isaac Chung a Minarival kvázi a semmiből tört az élre.
Galaczi Zsófia
Galaczi Zsófia írásai(20)
Belenézni egy disznó szemébe – Viktor Koszakovszkij: Gunda
Az ól ajtajában a címszereplő anyakoca vajúdik, de olyan diszkréten, hogy először észre se venni. A képet a táj hangjai töltik be: Gunda röfögése, a madarak csivitelése, a szél susogása, a szalma ropogása. Aztán az ajtórésből sorra előgurulnak a bájos, cincogó, újszülött kismalacok, majd követve az invitáló kamerát, beljebb kerülünk az ól intim közegébe, ahol a megszámlálhatatlan malackák heves, dulakodó szopcsizásba fognak, végül jóllakottan elszenderednek.
A víz bűvöletében – Christian Petzold: Undine
Az Undine egy valószerűtlen találkozás és tragikus szerelem története a valóság és a fantázia határán, a cselekmény előrehaladtával egyre inkább az utóbbi felé elmozdulva. Erőteljes, víz uralta tematikája miatt könnyű A víz érintésére asszociálni róla, de annál azért sokkal jobb.
Mese az élet apró örömeiről és nagy fájdalmairól – Pete Docter, Kemp Powers: Soul / Lelki ismeretek
A Soul – vagy magyarul Lelki ismeretek – végre egy olyan film, aminek nem kínos a fordítása, és tényleg arról szól, ami: azon Pixar-művek sorába illeszkedik, amelyek a látható világon kívüli lelki folyamatok, illetve a túlvilág kérdéskörét járják körül, akárcsak az Agymanók, a Coco vagy az Előre. Az Agymanókkal ráadásul a rendezője is közös (Pete Docter), a Cocóval rokonítja a zene mint narratív elem beemelése, az Előre történetével pedig az apa-fiú kapcsolat tematika mentén állítható párhuzamba.
Nyomokban Disney-t tartalmaz – Tomm Moore, Ross Stewart: Wolfwalkers
A Wolfwalkers a kétszeres Oscar-jelölt Tomm Moore (két önálló egészestés filmből ez egész jó arány) kelta triptichonájának záróakkordja és egyúttal második rendezése azzal a Ross Stewarttal, akivel lényegében együtt nőttek fel, és aki képzőművészként már több Moore és más rendezte animációs produkcióban is bizonyította tehetségét. A részben már a karantén alatt készült filmet – Moore korábbi alkotásaihoz hasonlóan – a Torontói Filmfesztiválon mutatták be először (szeptember 12-én), majd az ősz folyamán néhány nemzetközi filmszínház is műsorára tűzte, végül december 11-én jobb híján online tették elérhetővé a nagyközönség számára az Apple TV+-on keresztül.
Save Our Soils – Joshua Tickell, Rebecca Harrell Tickell: Kiss the Ground / Becsüld meg a Földet
A szeptemberben a Netflixen debütált Becsüld meg a Földet című dokumentumfilm azzal reklámozza saját magát, hogy míg a hasonló tematikájú, klímaszorongós társai pusztán depresszióba taszítják a nézőt, addig ő reménnyel tudja megtölteni, és az az igazság, hogy nem is hazudik nagyot. Példának okáért a szintén Netflixes, de brit gyártású David Attenborough: Egy élet a bolygónkon nyilván nagyságrendekkel szebb és mélyebb és meditatívabb, a Becsüld meg a Földet ugyanakkor nem csupán felhívja a figyelmet a közismert problémákra, de az amerikai pragmatizmus virtusával egyszerű, közérthető megoldási javaslatokat is közöl, mindezt Woody Harrelson ízes, déli akcentusában narrálva.
Dr. House of Cards – Michael Keillor: Roadkill
A BBC Brexit utáni fiktív Nagy-Britanniájában Hugh Laurie egy karizmatikus, „nép szülötte” típusú politikust alakít, aki épp megnyert egy becsületsértési pert a sajtó ellen, és miközben a karrierje látszólag fölfelé ível, úgy érik utol szépen sorban önnön hazugságai, mintha csak a karma markolta volna mogyorón.
Skanzenturizmus az ortodoxiába – Michael Steiner: Wolkenbruch különös útja egy siksze karjaiba
A Wolkenbruch különös útja egy siksze karjaiba egy könnyed, helyenként kacagtató komédia, amelyben a nézőt a címszereplő fokozatosan rövidülő-ritkuló narrációi és közönséghez intézett kikacsintásai vezetik be a diaszpórában élő ortodox zsidó kultúra karikaturisztikus világába. A filmből megtanulhatunk néhány mókás jiddis kifejezést, és futólag megismerhetjük a vinyasa flow jóga és a zsidó hagyomány bizarr szerelemgyerekét, de dokumentarista hűséget senki se várjon a műtől.
A hatszor tíz a huszonharmadikon jókislány afterpartija a rosszfiúval – Roger Kumble: After We Collided / Miután összecsaptunk
Az Anna Todd azonos című bestselleréből készült Miután (After) 2019-ben látott napvilágot, majd gyors egymásutánban, egy évvel később a folytatás is megjelent Miután összecsaptunk címmel. Habár az első rész maga a klisé netovábbja, a második résznek sikerült szintet lépnie. Valami ilyesminek képzelem az Alkonyat sorozatot fantázialények nélkül, és ami a fazék alján maradt, az kimeríti a filmipari veszélyes hulladék kategóriáját.
Az első amerikai James Bond – Christopher Nolan: Tenet
A hónapok óta a rajongók élénk fantáziáját csigázó, több mint 200 millió dolláros költségvetéssel, hét különböző országban, speciális IMAX kamerákkal forgatott futurisztikus kémtörténet Christopher Nolan saját bevallása szerinti eddigi legambíciózusabb vállalkozása. Az újszerű fűszerezésű, hamisítatlan Nolan-recept alapján gyártott Tenet koronavírus nélkül is a 2020-as év egyik legjobban várt filmje lett volna, a csaknem másfél hónappal elodázott premiernek köszönhetően azonban egy bizonytalan várakozással telt nyár igazán méltó megkoronázásává vált.
