Galambos Attila írásai
(10)

Magyar Amerika – Salamon András: Getno

Ha egy keményen dolgozó férfi elveszti minden vagyonát, miközben felesége megcsalja és elhagyja, akivel legközelebb a kórházban fut össze, mivelhogy lányuk autóbalesetet szenvedett, ráadásul a Las Vegas-i rendőrség is rászáll, mivel hirtelen felindulásában fegyverrel hadonászott, akkor, nos, akkor az egyszeri nézőben felmerül a gyanú, hogy itt az igen tisztelt forgatókönyvírónak súlyos cselekménykényszere lehetett.

2004. április 15.

Az ötödik filmem már lehet rossz, de a második még nem – Beszélgetés Fazekas Csaba filmrendezővel

Fazekas Csabát 1995-ben vették fel a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakára, Simó Sándor osztályába. Az alábbi interjú készítőjét 2000-ben vette fel ugyanő, ugyanoda, de új osztálya csak egy évig tanulhatott tőle, mert 2001 szeptemberében a fiatal filmesek első számú támogatója elhunyt. Ennyit mindenképpen előre szerettem volna bocsátani. Fazekas Csaba első nagyjátékfilmjéről, a szemlén felsorolhatatlan sok díjat nyert Boldog születésnapot!-ról beszélgettünk.

2003. július 15.

Szép a lufi vagy nem szép? – Jean-Jacques Beineix: 37°2 le matin / Betty Blue

A és B találkoznak az utcán. A kérdi B-t, hova megy. B mondja, moziba. A kérdi B-t, mit néz meg. B laza eleganciával, de nyomatékosan jelezve, mennyire otthon van a kortárs filmművészetben, közli, hogy a C című filmet megy megnézni, mely D legújabb rendezése, s melynek természetesen – ki más? – E volt az operatőre, mint D filmjeiben általában. A-nak fogalma sincs, hogy kikről beszél B, de hogy ne tűnjön tapló lapaj bunkónak, villámgyorsan kényeskedő affektálásba fog, hogy ő ugyan nem jár moziba, ma már maximum jó filmek születnek, de remekművek soha, bezzeg tíz évvel ezelőtt, azok még filmek voltak, volt például az a francia, mi volt a címe, mondja már, amibe annyit szexeltek, meg fölgyújtják a tengerparti házat, na…

2003. május 15.

Kecske versus Internet – Christian Carion: Une hirondelle a fait le printemps / Egy fecske csinált nyarat

A film első negyed órájában van egy jelenet, amikor a főhősnő nyáját legeltetve a fűben heverészik, mikor is egy, a kék égboltot szántó siklóernyős fiatalemberre lesz figyelmes. Akkor azt súgtam a moziban mellettem ülő kedvesem fülébe, hogyha csinos főhősnőnk össze találna jönni a sárga siklóernyővel, irgalmatlanul lehúzom a filmet a Filmtettben.

2003. február 15.

Én nem vagyok paranoiás, engem üldöznek – David Fincher: Panic Room / Pánikszoba

Tartok tőle, kevesen vannak, akik ne ismernék azt a kellemetlen, zavarbaejtően koszos érzést, ami akkor fogja el az embert, ha meglopják. Egy étteremben ülve elemelik a táskánkat; fél óra ideges keresgélés után a tolvaj számára értéktelen cuccainkat a következő utcasarkon találjuk meg szétdobálva. Az általános bosszankodáson túl ilyenkor az embert elfogja egy bizonytalan szorongásérzet, mintha valami piszkosat érintett volna: ismeretlenek beletúrtak a dolgaimba, valaki fogdosta a gyermekem képét, vagyis attól, hogy erőszakosan betörtek a magánszférámba. Életünk egyik legfontosabb értelmét találjuk meg az ilyen helyzetek elkerülésében, úgyhogy mindannyian kialakítunk életünkben olyan tereket, ahol biztonságban érezhetjük magunkat az efféle attrocitásoktól. Nagyon fontos funkciója ez otthonunknak, de még az autónknak is.

2002. június 15.