Maga a blues – George C. Wolfe: Ma Rainey's Black Bottom / Ma Rainey: A blues nagyasszonya
Az év egyik legérzelmesebb és legerőteljesebb drámájának csúcspontját az alakításai jelentik, de ennél sokkal több rejlik benne: maga a blues!
Az év egyik legérzelmesebb és legerőteljesebb drámájának csúcspontját az alakításai jelentik, de ennél sokkal több rejlik benne: maga a blues!
A végletekig brit, üdítően kreatív és moderáltan vicces. Dickens regénye sosem volt még ennyire modern és korhű egyszerre.
A 80-as évek óta sajnos sosem volt még ennyire időszerű Alan Moore és Dave Gibbons szuperhősökről, paranoiáról és apokaliptikus víziókról szóló filozofikus képregénye. Az HBO ezt annyira így látta, hogy Watchmen sorozatukat egyenesen a jelenkorba helyezték át. 26 Emmy jelölésük pedig azt bizonyítja, hogy nagyon is jól tették.
Agatha Christie kalandjai a könyvtárban: a franciák egy agyas csavart tesznek a klasszikus whodunit-formulába, majd még egyet és még egyet, amíg el nem szédülünk.
Négy hónap kihagyás után végre ismét popcornfilmeket üdvözölhetünk a nagyvásznon! A szezon egy különlegesnek beharangozott akcióthrillerrel veszi kezdetét, amiről azt ígérik, hogy érzékletesen kombinálja a fergeteges kalandot és a mélyen szántó karakterdrámát. Vajon sikerül is neki?
Rabszolgaság, szegregáció, polgárjogi mozgalmak és rendszerszintű rasszizmus. Az afroamerikai közösségek helyzetét legtöbbünknek nincs lehetősége pontosan megismerni, Amerika filmtörténetén keresztül mégis nyerhetünk valamiféle betekintést az okok és indokok mögé.
Nehezen lehetne alkalmasabb filmet elképzelni az Apple frissen induló streaming-szolgáltatásához, mint egy klasszikus amerikai sikersztori nagy sztárokkal és polgárjogi kicsengéssel. A történet maga mégis jóval több egy okos befektetésnél.
Egy bűnöző története egyszerre lehet visszataszító és ellenállhatatlan, de még köztük is kevés olyan karakter van, aki annyira megosztaná közönségét, mint Tony Montana.
Szőts Istvánt forradalmi látásmódja és formabontó stílusa a modern magyar film előfutárává, mondhatni az első magyar szerzői filmessé tették. Az Ének a búzamezőkről egy gyümölcsöző karrier fontos állomása lehetett volna, helyette azonban utolsó filmje maradt.
Mit kapunk, ha keresztezzük Jorgosz Lanthimosz hangulatát és Wes Anderson látványvilágát a gótikus horrorral? Egy nehezen megnevezhető, vörösben pompázó virágot.