Egy bűnöző története egyszerre lehet visszataszító és ellenállhatatlan, de még köztük is kevés olyan karakter van, aki annyira megosztaná közönségét, mint Tony Montana.
Szőts Istvánt forradalmi látásmódja és formabontó stílusa a modern magyar film előfutárává, mondhatni az első magyar szerzői filmessé tették. Az Ének a búzamezőkről egy gyümölcsöző karrier fontos állomása lehetett volna, helyette azonban utolsó filmje maradt.
Mit kapunk, ha keresztezzük Jorgosz Lanthimosz hangulatát és Wes Anderson látványvilágát a gótikus horrorral? Egy nehezen megnevezhető, vörösben pompázó virágot.
Dildóval rohangáló gyerekek, egy csomag extasy és indokolatlanul sok káromkodás. Ilyen felnövésfilmet nem gyakran látni.
Nem gyakran látni vérbeli afrikai road-movie-t a magyar mozikban, így a Yao utazása azonnal felkeltette az érdeklődésünket: az Életrevalók sztárja, Omar Sy főszereplésével készült francia-szenegáli koprodukció egy nem hétköznapi kalandnak ígérkezett. Mégsem lett belőle sokkal több.
A szexuális önkifejezés nem egy könnyen feldolgozható téma a nagyjátékfilmekben, ez az „erotikus dráma” mégis ezt igyekszik teljesíteni. Inkább marad kísérlet, mint film.
Már-már művészet egy olyan izgalmas és kalandos életű emberről, mint Giacomo Casanova annyira unalmas és eseménytelen filmet készíteni, mint Az utolsó szerelem.
A látatlanban is Almodóvar 8 és ½-jének fémjelzett önéletrajzi eposz, bár nem ereszkedik Fellinihez hasonló mélységekbe, őszinte vallomásai által mindenki számára tartogat valami személyeset. És mi ez, ha nem a mozi valódi esszenciája?
