Hollósi Laura írásai
(10)

Témája: a Nő – Rendezőportrék: Mészáros Márta

Mészáros Márta volt az első nő Magyarországon, aki filmrendezői diplomát szerzett. A nőiség és a női életsors ábrázolása, boncolgatása filmjeinek egyik legjellegzetesebb vonásává vált, amint azt számos fesztiváldíjas játékfilmjében láthatjuk.

2002. november 15.

Keresni és megtalálni

1997 májusa lehetett. Ültem Rebecca Bell-Metereau1-val szemközt, miután bemutatkoztam neki, és elmondtam, hogy filmes témából szeretném írni a mesterfokozati szakdolgozatomat. Ő beleegyezett, hogy felügyelje és segítse a munkámat, és megkérdezte, hogy pontosan miről szeretnék írni. „Hát . . . rendezőnők filmjeiről” – mondtam. „Úgy általában, vagy egy rendezőnőről?” – kérdezte még. Erre azonban már nem tudtam válaszolni, mert még semmiről nem döntöttem ezen a ponton. Ő pedig azt mondta, ha döntöttem, keressem meg újra.

2002. május 15.

Magyar film a rendszerváltozás után: beszélhetünk-e róla és ha igen, mit? – Tudományos konferencia, Debrecen, 2002. március 1–3.

Március 1-3. között került sor Debrecenben A magyar film a rendszerváltozás után című konferenciára, melynek szervezője a 4K Kuratórium (A Magyar Mozgókép Közalapítvány Képzési, Kutatási, Kiadói és Kísérleti Film Szakkollégiuma) felkérésére az Inforg Stúdió volt. A háromnapos szimpóziumnak a Kossuth Lajos Tudományegyetem adott otthont.

2002. április 15.

Deutschland goes (to) Hollywood – Joseph Vilsmaier: Marlene

Vajon hogyan sikerülhetett a német filmiparnak „lenyúlnia” Hollywood elől a Marlene Dietrich-sztorit? Erre a kérdésre valószínűleg megvan valahol a válasz, viszont a német filmesek alkotása akár a tengerentúlon is készülhetett volna. Látszik ugyanis, hogy sok pénzt fektettek bele és mindenképp a nagyközönséget célozták meg vele, így tehát a Marlene minden szempontból kielégítheti a filmbarátok igényeit. Az operatőrből rendezővé lépett Joseph Vilsmaier egyébként már előző filmjeivel, a Comedian Harmonists és a Sztálingrád című alkotásokkal is sikeresen szerepelt a közönség előtt.

2002. március 15.

A musical műfajtörténete és Bob Fosse Kabaréja

Az, hogy a filmhez kezdettől fogva társult a zene, valószínűleg nem véletlen. A zene ugyanis képes arra, hogy fokozza a filmes élményt azáltal, hogy érzelmi többletet nyújt a nézőnek, és gazdag asszociációs képzeteket indít el benne. Mindezeken kívül olyan szubtilis dramaturgiai lehetőségeket rejt, amelyeket a film formanyelve mára már igen rafináltan képes hasznosítani.

2001. október 15.

Táncoló fehér balettcipők – Stephen Daldry: Billy Elliot

Stephen Daldry Billy Elliot című filmjét legkönnyebben a balettcipőkkel kapcsolatos képzettársításokkal lehetne összefoglalni, ugyanis a fehér cipők a filmben több jelentéssel is bírnak. Először is, aki balettcipőt húz a lábára, annak táncolnia is kell. Másodszor, a fiúk ritkábban szánják el magukat a balettcipő felhúzására, mint a lányok. Harmadszor pedig, ha ezt mégis megteszik, akkor számolniuk kell azzal, hogy ezzel nem fognak rögtön és mindenhol osztatlan elismerést aratni. Továbbá annak, aki balettcipőt húz – és ezt komolyan is gondolja – kitartást, önfegyelmet és sok-sok munkát is magára kell öltenie. És ha mindezt megtette, akkor számolnia kell azzal is, hogy a táncos élete olyan sajátos életformát követel meg, amelyre csak azok képesek, akik igazán hisznek a tánc erejében.

2001. április 15.

„Azt mondják, a moziban nagyobb sikereim lennének” – A századelő színészei, mozi- és színházigazgatói a mozgóképről

Nagyváradon 1911-ben a Nagyváradi Napló című napilap egyik újságírója levelet intézett a nagyváradi Szigligeti Színház művészeihez, valamint az Uránia és a Vigadó mozik igazgatóihoz, melyben felkérte őket, hogy írásban közöljék, hogyan is látják a mozi és a színház egymáshoz való viszonyát. A válaszok a „Színház és mozi" című cikkben jelentek meg, 1911. december 24-én.

2000. október 15.

Nemek, nézők és szerepek – Szerepzavarok a vásznon és a nézőtéren

„Bár a film nyilvánvalóan csupán film, amit a mozigépész levetít, a nézők meg nézik, a vetítés körülményei és a narratív hagyományok azt az illúziót képesek kelteni a nézőben, hogy mások magánéletébe leshet be. Egyebek között a nézők elhelyezése is egyértelműen olyan, hogy elősegítse exhibicionista késztetéseik elnyomását és elfojtott vágyaik kivetítését a színészekre." (Laura Mulvey)

2000. szeptember 15.