1996-ban születtem Sepsiszentgyörgyön. Jelenleg a Sapientia filmes szakán mesterizem. Az 1991-es Éjszaka a földön megnézése óta talán a film foglalkoztat a legjobban.

Incze Kata írásai
(10)

Ted Bundy selyemköntösben – Joe Berlinger: Extremely Wicked, Shockingly Evil, and Vile / Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány

A megjegyezhetetlen szórendű, szinonimákkal tarkított cím első pillantásra a forgatókönyvíró határidő éjszakáján szült kényszermegoldásának tűnik. Valójában ez Edward Cowart bíró szó szerint idézett jellemzése az idén harminc éve kivégzett Ted Bundyról, Amerika egyik legrettegettebb és kétségkívül legkarizmatikusabb sorozatgyilkosáról. Ted Bundy brutális nőgyilkosságait tekintve valóban találóak rá ezek a szavak, a filmre viszont kevésbé.

2019. május 08.

Nagy erővel kis felelősség – David F. Sandberg: Shazam!

Ha David S. Sandberg filmjét alávetnénk egy szuperhősfilm-tesztnek, minden bizonnyal átmenne, hiszen minden műfaji kritériumot teljesít az erő elsajátításától a főgonosz legyőzésén át egészen a karakterfejlődésig. Ennek ellenére a moziteremből kifelé jövet már tudjuk, hogy ez a DC-zsánerfilm nem egy epikus, látványközpontú CGI-végtermék, hanem sokkal inkább az a szuperhősfilm, amit tizenkét évesen szerettünk volna látni, de kétszer annyi idősen sem volt feltétlenül rossz döntés beülni rá.

2019. április 05.

A (deszkás) fiúk is sírnak – Jonah Hill: Mid90s

A 2000-es évektől eltérően, az utóbbi évek sikeres coming-of-age-filmjei (Sráckor, Lady Bird, Eighth Grade) elsősoban nem fősodorbeli alkotások, hanem inkább művészfilmes berkekből kerülnek ki.  Jonah Hill Mid90’s című rendezői debütje is ez utóbbi vonalat erősíti, címéhez híven valóban a kilencvenes évek analóg fotókon, VHS-kazettákon rögzített színeit teszi vissza a vászonra. Azonban jóval több egy öncélú nosztalgiafilmnél, hiszen van bőven mondanivalója maszkulinitásról, barátságról, és függetlenné válásról a korszak Los Angelesének hip-hopra bólogató gördeszkás szubkultúráján keresztül. A tavaly Torontóban bemutatott film az eddig színészként ismert Jonah Hill személyes hangvételű „így jöttem”-filmje.

2019. március 19.

Oh mother, where art thou? – Jacques Audiard: The Sisters Brothers / Testvérlövészek

Ha a „Legyen Ön is milliomos!” című játékban azt a kérdést kéne megválaszolnom, hogy egy elismert francia művészfilmes rendező alkalomadtán milyen műfajú hollywoodi produkciót forgatna, akkor biztosan nem a westernt választanám. Jacques Audiard mégis erre vetemedett, első angol nyelvű filmje pedig néhány erős jelenet és egy A-kategóriás színészgárda ellenére bőven hagy kívánnivalót maga után.

2019. február 28.

London Calling – Christian Rivers: Mortal Engines / Ragadozó városok

A Ragadozó városok jól összerakott, látványos mashupja olyan filmeknek, amelyeket ismerünk anélkül is, hogy láttunk volna őket. S bár dramaturgiai gyengeségei ellenére szórakoztató – akárcsak egy jó Disney-rajzfilm –, a filmtörténetbe, de még az idei karácsony megnézős filmjei közé sem fogja beírni önmagát ennyivel.

2018. december 26.

Lány a tükörben – Lukas Dhont: Girl / Lány

Számos comig-of-age film vissztérő motívuma a tükör, amiben a serdülőkorban járó főhős elégedetlenül szemléli saját testét. Ezt teszi a Lány című film főszereplője is, annyi különbséggel, hogy ő nem testének egy jobb verzióját szeretné látni, hanem a teljesen ellenkezőjét: fiú helyett lányt. A film számos Cannes-i díj után Lukas Dhont Belgium idei Oscar-jelöltje.

2018. november 15.

Én csináljam többet, vagy te? – Nagypál Orsi: Nyitva

Milyen az intimitás egy többéves kapcsolatban? Normális-e, hogy a szex helyét átveszi a sorozatnézés és szendvicsevés az ágyban? És ha nem, akkor vissza tudja hozni a szenvedélyt egy harmadik? A rövidfilmjei és a Terápia-epizódjai révén ismert Nagypál Orsi dramedyje ezt a már sokszor reprezentált, jól ismert kérdéskört próbálja kibontani.

2018. november 02.