1996-ban születtem Sepsiszentgyörgyön. Jelenleg a Sapientia filmes szakán mesterizem. Az 1991-es Éjszaka a földön megnézése óta talán a film foglalkoztat a legjobban.

Incze Kata írásai
(36)

Nyolc közepesen könnyű darab – Jack Thorne: The Eddy

Filmes körökben nem újdonság azt hallani, hogy a Netflixnél a mennyiség gyakran a minőség rovására megy. Azt már kevesebbszer hangsúlyozza a cinefil közönség, hogy a világ legnagyobb streamingszolgáltatója hány elismert (de nem feltétlen fősodorbeli) rendezőnek ad lehetőséget, hogy sorozat vagy nagyjátékfilm formájában ismerje meg őket a laptop-, vagy jobb esetben tévéképernyőn streamelő néző. Alfonso Cuarón, Charlie Kaufman és Noah Baumbach filmjei után a Damien Chazelle neve által fémjelzett The Eddy című sorozat is jó példája a Netflix „nagylelkűségének”: a jazztől dübörgő nyolcrészes történet ugyanis hibái ellenére is egy valóságos igazgyöngy a szalagra gyártott, tét nélküli sorozatok tengerében.

2020. október 21.

Űrdráma a Földön – Alice Winocour: Proxima / Ígérem, hogy visszatérek

Alice Winocour harmadik nagyjátékfilmje egy asztronauta Mars-előexpedícióra való felkészülését meséli el, a főszereplő Sarah-t játszó Eva Greent az anyaság és a hivatása iránti elkötelezettség örök dilemmái között lebegtetve. Bár a cselekmény teljes egészében a Földön játszódik, atmoszférája néha hidegebb, mint a világűr maga.

2020. október 07.

…de erős – Válogatás a 2020-as Friss Hús magyar versenyfilmjeiből

A márciusról szeptemberre tolódott Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál már nyolcadik éve ad esélyt fiatal, tehetséges rendezőknek arra, hogy munkáikat ne egy töltő nélkül nem működő laptop képernyőjén, vagy jobb esetben az egyetem rossz minőségű vetítőjén, hanem mozivásznon, közönséggel együtt láthassák viszont. És talán ez az egyetlen fesztivál, ahol a magyar filmek vonzásköre erősebb, mint a külföldi filmeké: az idén hat szekció élőszereplős és animációs versenyfilmjei mérettettek meg egymással. Az idei maszkos kiadás természetéből adódóan veszített személyességéből, fontos szakmai programok kerültek át online térbe, de a színvonal idén is nagyon erős volt. Íme tehát egy szubjektív beszámoló néhány idei versenyfilmről, a teljesség igénye nélkül.

2020. szeptember 18.

Szuvenír akciófigura Kínából – Niki Caro: Mulan

A több évszázados kínai népmesének számos mozgóképre adaptált verziója van, melyek közül kétségtelenül a legismertebb a Disney 1998-as Mulanja. Egy erős, önállósodásról és társadalmi szerepvállalásról híres Disney-„hercegnő” történetének remake-jéhez 2020-nál alkalmasabb időpontot nem is lehetne találni, már ha a vírust leszámítjuk. Ezt valószínűleg Niki Caro is pontosan tudta, amikor beült a rendezői székbe, sőt, talán alkotói döntéseit túlságosan is a poszt-#metoo korszak elvárásai irányították.

2020. szeptember 17.

Mese habbal – Lakos Nóra: Hab

Lakos Nóra elsőfilmje Jean Pierre-Jeunet Amélie-jének és Adam Sandler összes vígjátékának szerelemgyereke, amely jószándéka ellenére sem tudja felvirágoztatni a magyar romantikus komédia műfaját.

2020. szeptember 10.

Női sorsok, női tekintetek – Karim Ainouz: A vida invisível / Egy nő láthatatlan élete

Karim Ainouz 2002-es, Madame Sata című debütfilmje egy nyomorból szabadulni próbáló transzvesztita táncos köré öveződik, ami akár egy állásfoglalásként is értelmezhető a társadalom által nem túl frekventált rétegek képviseletében. Ezt a társadalmi elkötelezettséget viszi tovább idei, Cannes-ban Un certain regard-fődíjat nyert legújabb filmje, mely egy női testvérpár évtizedeken átívelő különös viszonyát mutatja be az ’50-es évek férfiak által irányított brazil társadalmában. Mindezt teszi olyan hitelességgel, ahogyan azt kevésszer láthattuk ezelőtt.

2020. augusztus 28.

Tarkóra tetovált apahiány – Judd Apatow: The King of Staten Island / Staten Island királya

Judd Apatow legújabb filmjének forgatókönyve a rendező Y generációról alkotott víziójának és a főszereplőt alakító Pete Davidson felnövéstörténetének a szerelemgyereke. Bár a plakát minimum egy vad road movie fiatal ígéretét hordozza, a Staten Island királya a maga két órát meghaladó játékidejével épp az ellenkezőjét váltja be, de már csak a nyár legjobb gyógyszerrablás-jelenete miatt is megéri jegyet váltani rá.

2020. augusztus 19.

Los Angeles-i fanfiction – Ian Brennan, Ryan Murphy: Hollywood

Az amerikai film történetének mozgóképes újraírására számos kísérlet született, legutóbb Tarantino előzte meg nemcsak Sharon Tate, hanem egy egész filmtörténeti korszak halálát. Hasonlóképpen, de talán még merészebben írja újra a történelmet Ryan Murphy és Ian Brennan hétrészes minisorozata, melyen az ’50-es évek stúdiókorszakának tényei mosódnak össze a fikcióval, a mérleg pedig talán túlságosan is az utóbbi felé hajlik.

2020. július 16.

Két test, egy lélek – Derek Cianfrance: I Know This Much Is True / Ez minden, amit tudok

Derek Cianfrance minisorozata olyan, mintha a True Detective legendás első évada után maradt tátongó űrt akarná betölteni az HBO repertoárjában, lecsúszott Matthew McCounaughey és misztikus gyilkossági ügyek helyett lecsúszott Mark Ruffalóval és a kőkemény valósággal a főszerepben. Félreértés ne essék, az Ez minden, amit tudok voodoo-babák és csontszobrok nélkül is legalább annyira nyomasztó, mégis, két napos végigbindzselés után állíthatom, hogy rég érte meg ennyire hat epizódnyi vezeklés egy laptopképernyőn keresztül.

2020. június 25.