Kiss Miklós írásai
(9)

Álmodozások kora – Bernardo Bertolucci: The Dreamers / Álmodozók

Bertolucci számára Párizs az idegenség, a szexualitás és sohasem a nosztalgia terepe. Még akkor sem, amikor '68-at idézi meg. Igazi filmes forradalmárként nem a múlt feletti sápadt nosztalgiázásra hív, ellenben történelmi tudatunk elhalványulni látszó lángját kívánja újraéleszteni, vagy ahogy egy interjúban nyilatkozta: „a mai fiatalok melankóliával tekintenek a jövőbe, emlékeztetni akarom őket arra az időre, amikor a jövő még egyértelműen pozitívnak tűnt".

2005. február 15.

Egy sima, egy fordított – Gaspar Noé: Irréversible / Visszafordíthatlan

Ígérem, hogy a Noé-film kapcsán megfogalmazódó alternatív kritikám nem a reflexió terén, inkább annak hatására születik (Dobolán Katalin kritikája: Néha nyál és néha vér), azaz nem az előzményekkel szemben, inkább amellett teszek kísérletet egy másik/másfajta elemzésre. Mindez éppen ezért nem vitaindítás, és bár a lényeg túlmutat a konkrét alkotáson, mégis rövid leszek.

2003. október 15.

Érzelmek iskolája – Atom Egoyan: Ararat / Ararát

Tökéletesedő következetesség. Ezzel az ellentmondásososnak is érezhető szintagmával próbálom felrajzolni az egoyani életmű ívét, melynek – jelenlegi – zenitjét az Ararát (csúcsa) alkotja. Következetesség, mivel a filmek a Közeli rokon (1984), de minimum A kárbecslő (1991) óta kezet nyújtanak egymásnak mind formai, mind tartalmi síkon. Tökéletesedés, mint ezen szerzői karakterjegyek egyre természetesebb, funkciódúsabb (ki)használása. Egyszóval az egoyani történet- és időkezelés formai következetességének játéka – az oeuvre kronológiájában – egyre tökéletesebb egységet képez az éppen aktuális fabulával.

2002. november 15.

Egy tucat nem-tucat – 12. Mediawave – Fényírók Fesztiválja, 2002. április 25. – május 5., Győr, Kapuvár, Komárom, Rábapatona, Vének, Dunaszerdahely, Kolozsvár

Kicsit hasonló a helyzet, mint kiskoromban, amikor a szilveszteri tévéműsor kapcsán minden évben igazságtalanul úgy éreztem, hogy „a tavalyi azért jobb volt”. Noha az idei, tizenkettedik Mediawave-en – megfelezett költségvetésből – újra rengeteg program várta az érdeklődőket, azok valamilyen oknál fogva mégsem jelentek meg, megfosztva ezzel a fesztivált igazi hangulatától.

2002. június 15.

Esztétika vs. elmélet? – A képi reprezentáció problémái – Filmelméleti konferencia, Pécs, november 5–7.

Az ez év májusában Pécsett megrendezett nemzetközi kognitív filmelméleti konferencia sikerén felbuzdulva, a városban működő Laterna Magica Egyesület újból Pécsre invitált neves külföldi és hazai filmes szakembereket. A november elején lezajlott háromnapos rendezvény – mely immár az egyesület negyedik filmakadémiájának második ülése volt – ezúttal A képi reprezentáció problémái címet kapta, s a szélesen értelmezhető tematikának köszönhetően a konferenciára leadott jelentkezések száma minden várakozást felülmúlt.

2001. december 15.

Dinamikus állóképek – Cindy Sherman: “Untitled Film Stills”

Az üzletek kirakatait másolva a mozi is képes megmutatni, kínálni „áruját”. A hatalmas üvegtáblák mögött megbújó, filmenként csoportosított fotók feladata a szimpla figyelemfelhívás mellett az alkotás műfajába, stílusába való betekintés biztosítása. E kimerevített pillanatok irányítják első benyomásainkat, így általuk leginkább a hősök és a film egy-egy kulcsfontosságú jelenetének időben megfagyott szegmensével találkozhatunk.

2001. szeptember 15.

Zene szemeimnek – 11. Mediawave – Fényírók Fesztiválja

A Győrben, illetve a kísérőrendezvények helyszínein bemutatott többszáz hosszabb-rövidebb alkotás a hagyományokhoz mérten újra bebizonyította, hogy a mozgóképes ábrázolás még korántsem érte el technikai-tematikai korlátait. A 11. Mediawave újra bebizonyította, hogy léteznek játék- és dokumentumfilmek, animációs és kísérleti alkotások a hazai tévé- és mozikínálat szellemi határain túl is.

2001. június 15.

Filmtörténet tizennégy részben (III.) – Európai filmes avantgárd: expresszionizmus és szürrealizmus

A tízes, húszas évek európai avantgárd filmjei, irányzatai – az irodalomhoz hasonlóan – gyakran megtartják nemzetspecifikusságukat (német expresszionizmus, olasz futurizmus, francia szürrealizmus, orosz montázsiskola). A filmes avantgárd (is) minden esetben valamilyen elhatárolódást, szembenállást, innovatív igényt kívánt megfogalmazni a fennálló konvenciók oppozíciójaként.

2001. április 15.