Hogyan változtak a magyar mozizási szokások az elmúlt 30 évben, és mi mentheti meg ezt a szórakozási formát? A rendszerváltás óta kirajzolódó intézményi átrendeződést és a formálódó nézői szokásokat tekintettük át.
Steven Soderbergh Panama-komédiája, a The Laundromat az elmúlt évek egyik legnagyobb botrányát röhögi ki, miközben két piperkőc antagonistája bevezet a világgazdaság legsötétebb bugyraiba.
Az Ad Astra egy Terrence Malick-film és a Mad Max találkozása az űrben: olykor éterien melankolikus, máskor sokkolóan hideg vízió a közeljövőről.
Az Amerikai éjszaka az egyik legszebb szerelmi vallomás a filmkészítéshez – még úgy is, hogy François Truffaut filmbéli forgatásán ami elromolhat, az el is romlik.
A részben magyar koprodukcióban készült Éterben Krzysztof Zanussi látványos fausti történetet épít fel az első világháború küszöbén álló Monarchiában.
Mads Mikkelsen túlélőfilmje nemcsak fizikai, hanem erkölcsi csapdába is ejti hősét, a Sarkvidék pedig mindkét téren feszült másfél órát tartogat.
A Gigi példája bizonyítja, hogy lehet kurtizánokról filmet készíteni anélkül, hogy kiejtenénk a szánkon ez a szót, csak nem érdemes. Az Oscar-díj szavazói pedig régebben sem voltak tévedhetetlenek.
Meg lehet-e győzni egy nagyvállalat vezetőit, hogy ne zárjanak be egy észak-franciaországi gyárat? A Sztrájk a gyárban hősei a reménytelen helyzet ellenére gladiátorként küzdenek Stéphane Brizé szélsőségesen realista filmjében.
Colette mára a francia irodalom egyik leghíresebb női szerzője lett, a róla szóló életrajzi film azonban szórakoztató volta ellenére hasonló elismertségre aligha tehet szert.
Dick Cheney, a leghatalmasabb alelnök szatirikus, de túldimenzinált filmet kapott Adam McKaytől.
