Margitházi Orsolya írásai
(11)

A német(országi) film rövid története 2.

A háború végét követően, a megszállás idején a szövetségesek ellenőrzésük alá vonják a német filmipart, és felállítják a cenzúrázó hivatalokat. Ezzel egyidőben megkezdik saját filmjeik elterjesztését, a német lakosság „nácitlanítása” érdekében.

2005. október 15.

A német(országi) film rövid története 1.

Noha a Skladanowsky-testvérek, Max és Emil a berlini Wintergarten Varietében már 1895-ben megtartotta a világ első filmbemutatóját, a mozgókép, „a mozi születése" mégsem a németek neve alatt íródott be a krónikákba.

2005. szeptember 15.

„Önmagukat finanszírozó filmeket kell készíteni.” – Beszélgetés Wolfgang Beckerrel

A Good Bye Lenin! rendezője 2004 decemberében, a Pázmány Péter Egyetem meghívását elfogadva filmjeiről beszélt a diákokkal, majd a Goethe Intézet estjének közönségével. A kortárs német film helyzetéről, a külföldön is sikeres alkotásokról, valamint a „Lenin" készítéséről a Filmtett másnap a Gellért Szállóban kérdezte a magát a középgenerációhoz tartozónak valló Wolfgang Beckert.

2005. július 15.

Álmok, színek – és találkozások – 2. Bajor Filmhét – Budapest, Örökmozgó Filmmúzeum, 2004. szeptember 30. – október 6.

Kortárs német filmeket nem minden nap láthatnak a budapesti filmbarátok, hiszen a forgalmazók által behozott néhány sikerfilmen túl alig van olyan rendezvény, ahol egy csokorba kötve akár tíz germán alkotást is megnézhetünk. Ezért is számít az ilyen alkalom egyfajta ünnepnek, jelen esetben a bajor filmek ünnepének. Ezt a hangulatot volt hivatott megteremteni egyrészt Volker Schlöndorff Oscar-díjas rendező jelenléte a megnyitón, másrészt az a megtiszteltetés, hogy néhány filmnek az itteni vetítés volt a mozipremierje.

2005. január 15.

A magyar rajzfilmművészet – Az animációs film története 4/3.

A magyar animáció hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekbeli műveit és művészeit a nemzetközi szakma ma is számon tartja és elismeri. A magyar alkotóműhelyek azonban inkább csak elindítani, mint megtartani tudták a hazai rajzfilmeseket, akik gyakran külföldön kamatoztatták tehetségüket. Így a magyar animáció nem tudta megőrizni nemzetközi, vezető pozícióját, nem tudott hosszú távon stílusteremtő maradni. Ennek ellenére a magyar animáció gazdag történelemre tekinthet vissza, a legínségesebb időkben is képes egyéni stílust megtalálva maradandót alkotni.

2002. november 15.

Animáció világszerte – Az animációs film története 4/2.

Az animációs film hamar maga mögött hagyta a kísérletező korszakot, és az alaptechnikák kidolgozása után megállíthatatlanul tört előre, és szerzett rangot magának, mind a filmművészet műfajain belül, mind azzal egyenértékű művészeti ágként. Egyre-másra jöttek létre a meghatározóbb alkotók köré épített stúdiók és műhelyek, de jelentős mértékben nőtt a független animátorok száma is. Míg Amerikában a Walt Disney teremtette „sztárokra” és egészestés animációs filmekre épülő nagyipari rendszer uralkodott, addig Európát a független, képzőművészek által készített, kísérleti animációs filmek jellemezték.

2002. október 15.

A filmművészet „mesevilága” – Az animációs film története 4/1.

A filmművészet különleges tartománya. Alapját, lényegét ugyanaz az ősi vágy képezi, mint amely a filmet is életre hívta: a mozgás ábrázolása. De míg a film a valódi mozgást jeleníti meg, addig e sajátos műfaj varázsa éppen a mozgás „illúziójának” megteremtésében áll. Mintha valamiféle ősi mágia káprázatának lennénk tanúi, ahol az is akármikor megmozdulhat, amiről szilárdan tudjuk, hogy mozdíthatatlan. Bármi megtörténhet, aminek hétköznapi világunkban határok szabnak keretet. Nem kétséges, hogy mindez csak a filmművészet „mesevilágában”, az animáció birodalmában lehetséges.

2002. szeptember 15.

A reklámfilm – butít vagy butul? – Beszélgetés Paczolay Béla rendezővel

A stáblista szinte már a kezdetek óta szerves része a filmvetítésnek. Pontosan tudhatjuk, kié az ötlet, ki írta a forgatókönyvet, ki az operatőr, kik a szereplők, ki rendezte, hol és mikor készült a film. De van egy olyan mozgóképes műfaj, ahol ezek az adatok a nézők előtt szinte minden esetben rejtve maradnak. És bár valószínűleg egy átlagos napon sokkal több reklámfilmet látunk, mint egyéb filmet, a reklámfilmrendezők neve alig terjedt el szélesebb körben. Ügynökségek neve mögé kényszerülnek, és a szegényes dokumentáltság következtében gyakran az utókor számára is rejtve maradnak. A reklámfilmes szakma ma még igencsak zárt világ; egy-egy alkotóra nem is olyan egyszerű rábukkanni.

2001. április 15.