A tulajdonképpeni filmtekercsek sajnálatos megsemmisülése miatt a korabeli írott emlékekre, a sajtóra kell hagyatkoznunk, amikor a magyar némafilmgyártás, és ezen belül a kolozsvári filmgyártás történetét akarjuk feltérképezni.
New York a világ legtöbbet fényképezett városa, az amerikai filmek nyolcvanöt százaléka itt játszódik, és a hetedik művészetnek köszönhetően bármelyik földrészen is született az ember, valamilyen szinten otthonosan mozog a városban. Már ideérkezésem előtt is könnyűszerrel eligazodtam volna New Yorkban az otthoni „hét évnek” köszönhetően, amikor is az erdélyi mozitermekben szívtam magamba Manhattan felhőkarcolóinak kontúrvonalát, Brooklyn utcasarkait, a fekete Harlem sikátorait.
A boszniai polgárháború szolgáltatja a hátteret Danis Tanovic Senkiföldje című filmjéhez. A rendező tévés tudósítóként végigkövette az embertelen és abszurd helyzeteket eredményező konfliktussorozatot, és ebben a filmben letisztázta a sok száz óra haditudósítás lényegét. Gyönyörű iróniával és könnyedséggel nyúl a délszláv háború témájához, ahol mondhatni testvér testvér ellen vívott élet-halál harcot.
A Primary Colors című Mike Nichols-film 1998-ban készült, amikor a Bill Clinton amerikai elnökről szóló sokkolóbbnál-sokkolóbb híreket nehezen lehetett túlszárnyalni. Természetesen mindenki számára nyilvánvalóak a párhuzamok a filmbeli Stanton- és a valóságbeli Clinton-házaspár között, de az a legjobb a Primary Colorsban, hogy akkor is megállná a helyét, ha soha nem létezett volna a Clinton elnöki házaspár. Sokkal több mint egy alig rejtett leleplezés: a politikusi élet-lélek bugyraiba vezet.
Látták az 1952-ben bemutatott Ének az esőben (Singin' in the Rain) című alkotást? Az volt a hollywoodi filmes őrületről készített első vígjáték, de talán azóta se „gyártottak” annyira jól sikerültet. Az Amerika kedvencei – bocsássuk előre – ugyanazzal a regiszterrel próbálkozik, de nem megy sokra.
Talán szerencsésnek mondható, hogy a Pearl Harbor című film fél éves késéssel jutott el a romániai mozikba, ugyanis a New Yorkot ért terrortámadások után rettentően megnőtt az aktualitása. Mindkét esetben a washingtoni politikai elit csak több ezer áldozatot szedő csapások után ébredt rá, hogy nagyobb szerepet kell vállalnia a világ dolgaiban.
Lasse Hallström Csokoládé című alkotása egy burgundiai kisvárosban játszódik, ahol az élni tudó asszony, és az élni nem merő polgárság vívja meg mindennapos küzdelmeit, s mert a főhősnő a maga oldalán tudja a csokoládét, nyer. Győzelmét csupán a böjtidőszak késlelteti, ezalatt ugyanis a polgárok jelentős része önmegtartóztató életet él.
Úgy tűnik 2000 a sikeres filmek ötlettelen folytatásának éve. A Nutty Professor 2. és a Book of Shadows: Blair Witch 2. című produkciókhoz hasonlóan a 102 kiskutya is kizárólag azért készült el, mert a 101 kiskutya kasszasiker volt. A Walt Disney vetett egy pillantást az 1996-os bevételekre, és az ott látottak (130 millió dollár) elegendő érvnek bizonyultak a folytatás elkészítéséhez.
Az amerikai filmművészetben az önirónia-komédia műfajának nagy mestere Woody Allen. Valljuk be őszintén, olyan fizikai adottságai vannak, amelyek rendkívül megkönnyítik feladatát. Ben Stillertől viszont annál kevésbé várjuk el, hogy mindenki szeme láttára palit csináljon magából. S talán épp ebben rejlik az Apádra ütök (Meet the Parents) című filmben nyújtott teljesítményének nagyszerűsége.
A svéd Lasse Hallström Árvák hercege című filmje nemcsak képileg tetszetős alkotás. A rendező sikeresen teremti meg az egyensúlyt a jelenetek és a szereplők jelleme között is: minden a helyén van, a sztori, a képek, a ritmus, az üzenet.
