1984-ben születtem Budapesten. Érettségi után bölcsészkarra mentem, majd negyedéves magyar-német irodalom és nyelvészet hallgatóként – megrettenve a tanári pályától – filmelmélet-filmtörténet szakra felvételiztem. Olyannyira belefeledkeztem az oklevelek gyűjtögetésébe, hogy még egy újságíró iskolát is gyorsan elvégeztem. Biztos, ami biztos.

Szülővárosomat azóta sem tudtam elhagyni – eltekintve fél évtől, amit erasmusos cserediákként volt szerencsém Hollandiában eltölteni. A gondtalan diákéveket később felváltotta a felnőtt élet, a film pedig hobbiból hivatássá lett: volt olyan idő, amikor még filmkészítésre is vetemedtem, de mostanában inkább csak írok – két cikk között, félredobva egy készülő forgatókönyvet, olykor még fordításra is vállalkozom.

Nagy Bori írásai
(6)

Egy nagyváros szimfóniája – 62. Berlinale, 2012. február 9–19.

Az, hogy egy fesztivál politikus, nemcsak azt jelenti, hogy a politikailag érzékeny filmekre koncentrál, hanem azt is, hogy adott esetben a film kontextusa elsőbbséget élvez a film minőségével szemben, vagyis elkészülésének körülményei, a rendező léthelyzete, az ország, ahonnan a mű érkezik és a téma, amit feldolgoz, felülírja az esztétikai szempontrendszert. Természetesen a politikai háttér és a nívó nem zárja ki egymást – amire 62. alkalommal megrendezett Berlinalén szerencsére akadt példa.

2012. február 22.

Fehérek közt egy európai – Interjú Anca Miruna Lăzărescu rendezővel

Anca Miruna Lăzărescu diplomafilmje, az Apele Tac (Csendes folyó) a Berlinale Shorts programjában szerepelt. A 30 perces kisfilm Valiról és Gregorról szól, akik a 80-as évek Romániájából próbálnak átúszni a Dunán Jugoszláviába. Lăzărescuval két vetítés közben beszélgettem a Temesvártól Berlinig vezető útról.

2011. március 02.

Willkommen in Babel! – 61. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2011. február 10–20.

Nehéz megmondani, hogy mennyivel nagyobb a nyüzsgés február 10. és 20. között a német metropoliszban, ha az ember nem él ott. Talán az átlagos 9-es fokozat helyett most 10-es erősséggel pulzál a város. A vaskos programfüzet körülbelül 15 helyszínt említ, ám a termek így is csordultig telnek, a sorok az épületek előtt kígyóznak, a későn kelők táblákkal a kezükben keresnek eladó jegyeket, és úgy tűnik, az ülőhelykereséshez elengedhetetlen „Ist hier noch frei?” kérdést minden náció akcentus nélkül fújja.

2011. február 21.

Örmény és szerelem – Laurent Tuel: Le premier cercle / A belső kör

Laurent Tuel legújabb alkotása, A belső kör hol krimiként, hol thrillerként van eladva. Pedig a melodráma, mint műfaji megjelölés, jobban illene rá, hiszen attól függetlenül, hogy gengszterek ügyködnek mindenféle lopásokban és gyilkosságokban, egy fiú és egy lány drámai szerelmét követjük nyomon az elkerülhetetlen unhappyend-ig, ahol hollywoodi mintára mégis felcsillan a remény halovány sugara.

2010. szeptember 20.