1981-ben születtem, az egyetemet Szegeden végeztem, magyar szakon. Adaptáció-elméletből diplomáztam, könyv- és filmkritikákat írtam az egyetemi lapba, majd a Kritikus Tömeg szerkesztője lettem, mellette pedig írtam a HelloInfo nevű lapnak, de jelent meg cikkem az azóta megszűnt Alarm Magazinban is (a KT-n keresztül). Jelenleg a Líra és Lantnál tevékenykedem, sokat olvasok, moziba és színházba járok.

Németh Barnabás írásai
(41)

James Cameron szerint a világ – James Cameron: Avatar

Azt hiszem, ha van amerikai álom, akkor James Cameron végigálmodta azt. A kamionsofőrt Roger Corman fogadta maga mellé asszisztensként, hogy első önálló filmjével (Piranha 2) le is tudja minden idők legjobb repülő halas horrorját. A sci-fi állóvizét megmozgató Terminátor után újra meg újra megreformálta a képi effektusok világát, hogy végül a legsikeresebb film Oscarjával a kezében kiabálhassa bele a világba: „Én vagyok a világ ura!"

2009. december 21.

Vegytiszta életigenlés – Christine Jeffs: Sunshine Cleaning / Tiszta napfény

Ha egy amerikai filmben a helyszín egy lepattant külváros, a szereplők pedig ezen porfészek szürke eminenciásai, akkor amerikai független filmet látunk. Öntudatos függetlenek valamiért mindig így akarják bizonygatni, hogy úgy viszonyulnak Hollywoodhoz, mint Brooklyn Manhattanhez. Így Hollywoodé a csinos pompom-lány, aki a legmenőbb focistával kavar – a függetlenek pedig megkapják ugyanezt a lányt, amikor az már felnőtt, takarítónőként dolgozik és a valaha legmenőbb focistával kavar, aki azóta már elvett valaki mást.

2009. november 17.

Rémálom az Elm utcában… a kezdetektől – Freddy Krueger 25 éves 1.

Egy poros, rég elhagyatottan álló kazánházban vagyunk. A málladozó roncsok között rég nem járt már ember, most mégis van itt valaki. Az arcát nem látjuk, csak égési sebektől heges kezét pillantjuk meg, amint egy kesztyűért nyúl. A megkurtított ujjrészek helyére hatalmas, macskakaromhoz hasonlatos pengéket illeszt, és a kezére húzza az elkészült fegyvert.

2009. november 13.

Költemény a falakról – Vittorio De Sica: Il giardino dei Finzi Contini / Finzi-Continiék kertje, 1970

Bár alig telt el néhány év, a Házasság olasz módra (1964) után a kritikusok és az esztéták szinte végképp leírták a nagynevű olasz mestert, Vittorio De Sicát. A kiábrándulás nem alaptalan, hiszen Sophia Loren és Marcello Mastroianni fent említett szerelmi párharca után De Sica legfeljebb közepes minőségűnek mondható filmeket adott ki a kezei közül (A boszorkányok), de előfordult, hogy még annál is egy fokkal mélyebbre süllyedt (Szeretők).

2009. november 13.

Negyedszerre is eljön a Kaszás – David R. Ellis: The Final Destination / A végső állomás 3D

A hollywoodi konzum-filmkészítés egyik előnye az lehet, hogy a néző már a film megtekintése előtt pontosan tudja, mire kell számítani. Persze még így is előfordul, hogy kellemetlen, avagy épphogy kellemes meglepetés éri a kedves jegyvásárlót, de ezúttal ilyesmitől nem kell tartani: A végső állomás 3D pontosan ugyanolyan, mint az ezt megelőző három rész, leszámítva azt az aprócska tényezőt, hogy az újdonság varázsa már régen elszállt.

2009. szeptember 16.

Romantikus komédiának álcázott bazi nagy görög útifilm – Donald Petrie: My Life In Ruins / Görögbe fogadva

Úgy öt perce pereg a film, amikor az egyik mellékszereplő figyelmezteti Georgiát (Nia Vardalos), hogy nem vicces, ne is próbálkozzon vele. A szerencsétlen néző ekkor ezt még valami karakterépítő elemnek tudja be, de amikor ötödször vágják a görög lány képébe ugyanazt, a néző már tudja: ez csak az alkotók tudalattijából előtörő szerves önkritika.

2009. augusztus 18.