1981-ben születtem, az egyetemet Szegeden végeztem, magyar szakon. Adaptáció-elméletből diplomáztam, könyv- és filmkritikákat írtam az egyetemi lapba, majd a Kritikus Tömeg szerkesztője lettem, mellette pedig írtam a HelloInfo nevű lapnak, de jelent meg cikkem az azóta megszűnt Alarm Magazinban is (a KT-n keresztül). Jelenleg a Líra és Lantnál tevékenykedem, sokat olvasok, moziba és színházba járok.

Németh Barnabás írásai
(39)

Ember a magasban… és azon is túl – James Marsh: Man on Wire / Ember a magasban

Ha egy filmplakáton manapság feltűnnek az egykori New York-i World Trade Center ikertornyai, az ember automatikusan a 2001-es tragédiára gondol, amely kitörölte a metropolisz sziluettjéből ezt a két csodálatos, égig érő tornyot. Bár kézenfekvő lett volna ide kifuttatni a szálakat, az Ember a magasban – nagyon okosan – még csak említést sem tesz ezen eseményről.

2009. május 18.

Bűn és bűnhődés és gyász – Philippe Claudel: Il y a longtemps que je t'aime / Oly sokáig szerettelek

A diákok Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése kapcsán az egyes szám első személyű elbeszélőmódról vitatkoznak. A tanárnő kifakad: honnan tudhatná az író, milyen a gyilkosság, milyen a bűnhődés, hisz minden hipotézis, amíg saját magunk át nem éljük. A jelenet az elismert francia író, Philippe Claudel Oly sokáig szerettelek című filmjében látható, s talán kulcsjelenetnek tekinthetjük.

2009. április 27.

Fantáziátlan fantázia a fantáziáról – Iain Softley: Inkheart / Tintaszív

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy boldog család. A kislányának minden este mesét olvasó apa azonban különleges adottsággal rendelkezett: minden, amit felolvasott, rögtön valóra is vált. Így szabadított a világra néhány gonoszt és hőst, saját feleségét pedig a könyv lapjaira „száműzte”. Mi mást lehet ilyenkor tenni, mint útra kelni és hosszú évek vándorlása, megpróbáltatásai után visszacsinálni mindent, és boldogan élni...

2009. március 24.

Átlagos címszereplő, átlagos film – Byron Howard, Chris Williams: Bolt / Volt

Elnézve a Disney saját gyártású animációs filmjeinek listáját, az embernek az a furcsa érzése támad, hogy az elmúlt pár évben az egeres cég csak becsületből áll elő az évi egy animációval. A legtöbb filmjük megreked a jó ötlet szintjén, végül azonban csak egy teljesen átlagos, Disney-közhelyekkel megszórt tucatmese kerekedik belőlük.

2009. február 12.

Nicolas Cage a lejtő alján, ásóval a kezében – Oxide Pang Chun – Danny Pang: Bangkok Dangerous / Veszélyes Bangkok

Azt mondják, az „amerikai álom” megvalósításához sok minden kellhet, de legfontosabb a kitartás. Kitartó munkával mindent el lehet érni, a kitartás meghozza méltó jutalmát, stb. Nyilvánvaló, hogy a jó hírű filmes családba született Nicolas Cage fejét is ehhez hasonló bölcsességekkel tömték, ő pedig a jelek szerint mind egy szóig elhitte a kövér közhelyeket.

2009. január 15.

Csak a füstje maradt… – Paul W. S. Anderson: Death Race / Halálfutam

Hol kell meghúzni az erkölcsi határt a médiában a nézők kegyeiért folytatott versenyben? Avagy: mi kell hozzá, hogy a legtöbben egy bizonyos műsort válasszunk? Mikor jön el az a pont, ami után már nem lesz elég a fikciós vérontás, hanem igazi, hús-vér emberek öldöklése lesz csak képes székbe szögezni a nézőt?

2008. szeptember 25.

Valaha a legnagyobbak voltak… – Martin Scorsese: Shine a Light

Oscar-díj ide vagy oda, a nagy Martin Scorsese az utóbbi tizenegynéhány évben már nem a régi, filmjei már egyáltalán nem korszakalkotóak. Természetesen nem arról van szó, hogy a nagy öreg rossz filmeket csinálna, csak a legújabb próbálkozásai messze eltörpülnek egy Taxisofőr vagy egy Aljas utcák mellett.

2008. május 08.

Ez itt nem Amerika – Fatih Akin: Auf der anderen Seite / A másik oldalon

Néhány évvel ezelőtt a németek egyik legpiacképesebb rock-bandája mennydörgő basszusok közepette kürtölte világgá véleményét globalizálódó világunkról: „Mind Amerikában élünk!" Úgy tűnik, a török származású, de németországi születésű Fatih Akin nem osztja teljes mértékben a Rammstein nézeteit, mert újra az emberi sokszínűségről készített filmet.

2008. április 23.