Oláh-Badi Levente írásai
(37)

Nyíl-vánvaló – Kaszás Géza: A lovasíjász

Ha elszántad magad, akkor „élj úgy, ha lepörög előtted életed filmje, érdemes legyen végignézni”, de aztán ne csodálkozz. A lovasíjász például pont egy ilyen élet le- és felpörgetése. Már csak az a nagy kérdés, hogy érdemes-e végignézni.

2016. március 17.

Az önmagát cirógató Don Juan balladája – Joseph Gordon-Levitt: Don Jon

Tisztázzunk valamit. Egy film soha nem tükrözi a valóságot. Minden film tartalmilag részigazság, és bár nagyon kísért, hogy végre kijelentsem a Don Jon alapján: íme, ezek vagyunk, ezt a kort éljük, bizony ide fajultunk – enyhén sarkítás lenne, és igen, minden olyan esetben, amikor egy film alapján ítéljük el/meg a mindenséget, elragadtatjuk magunkat. Sokkal lényegesebb most számomra az, hogy mennyire aktuálisnak, hitelesnek, modernnek tűnt a film tartalmilag, annak ellenére, hogy nem sok jóval kecsegtetett.

2013. október 11.

Becsületből elégtelen – Roland Emmerich: White House Down / Az elnök végveszélyben

A washingtoni Fehér Ház legfontosabb rendezője, Roland Emmerich, és főleg a film finanszírozói már megint elérkezettnek látták az időt, hogy egy amolyan igazi amerikai elnökös-hazafias-verekedős film is fusson a mozikban. Az elnök végveszélyben azon nagyon ritka mozifilmek egyike, ami tökéletesen ugyanazt adja, amire az ember számít. Ebben az esetben ez azért idegesítő, mert előre tudjuk, hogy egy sémáktól, hülyeségektől hemzsegő történetet fogunk látni, amiben fognak lőni, és az elnök jó fej lesz, a segítője meg egyenesen félisten, a probléma hatalmas, de minden meg fog oldódni, én meg naívan hagytam volna magam kellemesen meglepni. Legközelebb nem fogom.

2013. július 23.

Gondolatok a 12. TIFF Forgács-retrospektívjéről

Úgy érzem, hogy Forgács Péter kicsit a film első magyar rajongójának, Karinthynak a reinkarnációja, aki a századelő filmanyagait, történeteit mókolja, vágja, effekteli, variálja...

2013. június 09.

„Bonchidáig folyik a sárga lé” – 12. TIFF: Bonchida

Gyerekkorom óta, amióta tudom, hogy a népmesék végén olyan lakodalmakat csapnak, hogy Hencidától Bonchidáig folyik a sárga lé, azóta nekem Bonchida inkább egy nem létező, mesebeli világ, mint néptánctalálkozók, vagy, esetünkben, filmfesztiválok helyszíne.

2013. június 03.

Újra a fedélzeten – Megnéztem a Titanicot 3D-ben

Emlékszem, hogy Sepsiszentgyörgyön az eredeti Titanic-premier után több mint egy évig  a Lux mozi szinte minden héten újra meg újra műsorára tűzte a film vetítését, és nem hiszem, hogy ez egyedi eset, jónéhány (fapados és nemcsak) mozi egész jól éldegélt annak idején a Titanicból. Végülis csöppet sem meglepő, hogy az avataros Cameron, aki a legmenőbb 3D-s mozinévnek számít, egykori sikerfilmjét újrafelpofozta, s csiribi-csiribá, 3D-ssé varázsolta. Nem mellékesen épp 100 éve süllyedt el a luxushajó. Elő a pénztárcákkal.

2012. április 24.

Az emberbe épített szextáns – Roland Emmerich: Végzetes érzelmek hálójában

[kabaré] „A film napjaink egyik legnépszerűbb információs, ismeretterjesztő, szórakoztatási és művészeti célú  technikai eszköze” (Wikipédia). Mióta 1895 februárjában szabadalmaztatták a kinematográfot, a Lumière fivérek találmányát, meghasadt a valóságunk díszlete: egy csillapgakapu, amin nem kopogtatunk, de bekukucskálunk, egy fekete lyuk párhuzamos dimenziókba, mindösszesen egyetlen valós, érvényes, releváns féregjárat nyílt meg, amin át (ősidők óta óhajtottan, végre) magunkba láthatunk. Ránk esteledett/borult az amerikai éjszaka, ketyeg a magic hour.

2011. december 29.

Just another antivirus movie – Steven Soderbergh: Contagion / Fertőzés

Úgy tűnik, jó ideje Hollywood is karantén alatt van, ahonnan időközben a sok megfertőzött, bezombult alkotás között meglepnek néhány életszagú, emberi, egészséges nagyjátékfilmmel is. Az amerikai Steven Soderbergh (filmrendező, producer) például egy pozítív példának számított mindeddig, korábbi filmjei amolyan „megismerszik a kanász cifra (el)járásáról” alapon egyedibbeknek, karakteresebbeknek, szerzőibbeknek tűntek, lásd például a Che, az Oceans eleven-trilógia, a Solaris, a Traffic vagy az Erin Brockovich filmeket, de legelső alkotását, a Szex, hazugság, videót is.

2011. október 14.