Papp Attila Zsigmond írásai
(3)

Csak bírjuk a jegyárakat 7. – Ezeket a filmeket várjuk 2017 első felében

Magyar és nemzetközi szinten is izgalmas évnek ígérkezik 2017: a sok folytatás és remake/reboot/prequel mellett vadiúj, eredeti ötletek is a vásznakra kerülnek, némasági fogadalmat tevő jezsuitáktól a sokadik utas a halálig mindenféle lesz. S hátha a román forgalmazók is példát vesznek a civilizált országokról, 2D-vetítéseket is kínálva legnagyobb blockbustereikből... Íme, az év első felének krémje.

2017. január 12.

Néhány nap édes és savanyú filmek között – 9. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál, Marosvásárhely, 2001. november 7–11.

Hétfő reggel, buszmegálló, Svájc. Hát nem egy Riói karnevál. Aztán mégis az lesz. Az útburkoló munkások kezében ritmusra mozdul a kalapács, aztán beleszól a kuka, a széldzseki cipzárja, a rendőr sípja. Rumbatöknek megteszi a gyermek játéka is. Végül mindenki vonaglik, örvend, táncol. Hétfőn reggel, Svájcban. Nem hiszik? Akkor Önök tutira lemaradtak a 9. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválról.

2001. december 15.

A teremtés maradéka – Bobby Farrelly-Peter Farrelly: Me, Myself & Irene / Én és én meg az Irén

Semmi bajunk nem lenne ezzel az alkotással, ha nem emlékeznénk olyan élénken az Ember a Holdon és a Truman Show című filmekre. Ha Milos Forman és Peter Weir (Holt költők társasága) nem mutatta volna meg a fél világnak, hogy Jim Carrey alkalmasint színészi feladatok elvégzésére is alkalmas. Azaz filmszerű filmekben is helytáll, s nemcsak egymás mellé fűzött gagparádékban.

2001. január 15.