Papp Attila Zsolt írásai
(153)

Ballada a senki fiáról – Andrew Dominik: The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford / Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford

Mintegy 2 évnyi vajúdás eredményeként került a mozikba az a film, melyet több kritika is a 2007-es év „leghosszabb és legidétlenebb című” alkotásának nevez. Ezzel az állítással vitatkoznék, de elöljáróban hadd jegyezzem meg: a viszonylag hosszú lefutási idő minden bizonnyal javára vált Andrew Dominik Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford című filmjének.

 

2008. április 01.

Fojtott visszaszámlálás – Cristian Mungiu: 4 luni, 3 săptămîni şi 2 zile / 4 hónap, 3 hét és 2 nap

Minden idők legnagyobb – legalábbis a világhír és szakmai elismerés tekintetében legjelentősebb – román filmsikere kapcsán sok szó esett az 1990 után indult fiatal román filmes generáció(k) utóbbi években tapasztalt európai diadalútjáról, arról a kulturális és kultúrpolitikai kontextusról, amely lehetővé tette egy rendkívül termékeny és kreatív szellemi közeg létrejöttét, majd fokozatos nemzetközi „expanzióját".

2007. november 15.

A vágy titoktalan tárgya – Roger Michell: Venus / Vénusz

Peter O’Toole-t, Roger Michell Vénusz című filmjében nyújtott alakításáért sokadszor jelölték Oscar-díjra – természetesen ezúttal sem kapta meg, s ennek egyetlen okból örülhetünk: a film így részben a színészmester sorsára adott ironikus reflexióként is nézhető (utólag, persze). A hajlott korú színművész ugyanis – mily meglepő – a filmben hajlott korú színművészt alakít, aki sztár volt ugyan, de valahogy mégsem kapta meg azt a szakmai elismerést, ami kijárt volna neki. A filmbeli Maurice Russell ezért – barátjával, Iannel (Leslie Phillips) együtt – hullaszerepek „alakításával” tengeti öreg napjait, és készül a férfikor utolsó virágzásának is véget vető prosztataműtétjére.

2007. szeptember 15.

Drakulának már csak fesztivállogóra futja – 6. TIFF, Kolozsvár, 2007.

A bárányka és a puliszka után a következő „helyi jellegzetességként” a fesztivál jelképe természetesen Drakula volt. „Nekünk megvan az igazi” – hangzott a fesztivál jelmondata, míg a fesztiválpromóban egy jámbor vámpír jelentkezett egy filmszerepre sok áldrakula között. Részletes beszámoló helyett következzen inkább egy kurta szemelgetés a változatos vetítési szekciók filmjeiből.

2007. szeptember 15.

Az Erő velük van – Zack Snyder: 300

A 300 című film kapcsán a kritika és a rajongók egyaránt a szintén Frank Miller-képregényből készült Sin City vizuális stílusbravúrjával teremtenek kapcsolatot. Kétségtelen, hogy a halált megvető spártaiak hősiességét feldolgozó alkotás azt a mozgóképes fordulatot látszik erősíteni – sőt megkockáztatjuk: továbbfejleszteni –, amelynek a Rodriguez nevével fémjelzett 2005-ös opusz volt az első jelentős megnyilatkozása: a CGI-látványvilág végletes stilizáltsága valóban új dimenziókat tár fel a comics-irodalom szélesvászonra adaptálásának folyamatában.

2007. május 15.

Út a vörös szoba mélyére – Twin Peaks

Az „ikercsúcsokról" elnevezett kisváros története különleges helyet foglal el a tévésorozatok között. 1990-ben, a Twin Peaks indulásának évében a művész- és függetlenfilmes világ David Lynch-et elsősorban a Radírfej és a Kék bársony alkotójaként tartotta számon, olyan rendezőként, aki egy igen eredeti, radikális mozgóképes narratíva megalkotásának ígéretét hordozza műveiben.

2007. április 15.

James Bond – Kezdődik! – Martin Campbell: Casino Royale

Nagy kihívással néztek szembe a Casino Royale készítői, amikor nekifogtak a James Bond-szériát „továbbéltető” filmnek. Egy sorozat, amelynek húsz darabja készült el, aligha tud radikálisan újat mondani a huszonegyedik epizódban – legalábbis ha folytatni kívánja jól bejáratott hagyományait. Amennyiben viszont újításra vetemedik, a törzsközönség szimpátiáját kockáztatja. Ha ráadásul egy olyan történethez nyúl, amelynek már készült egy filmtörténetileg jegyzett feldolgozása, a kockázat – az óhatatlan összehasonlítás miatt – még nagyobb.

2007. január 15.