Végigszívtam a pécsi filmszakot, elvileg mozgóképismeretet már taníthatok, de inkább újságíró lettem, mert abból meg lehet élni, és így a jövő nemzedéke is jobban jár. Kedvenc filmem a Superbad és az Anchorman (A híres Ron Burgundy legendája), valamint természetesen a Nincs kettő négy nélkül. Állítólag csúnyán tudok nézni arra, aki nem bírja Terrence Malicket vagy Gaspar Noét. Írok még a Filmvilágba is amúgy, van egy boxerem, és illegálisan teszek elérhetővé különböző zenéket.
Annak ellenére, hogy Justin Roiland és Mike McMahan többek között szemérmetlenül kacagtatóan csinál viccet egy felrobbanó gyermekkórházból, a Solar Opposites mégis meghökkentően barátságos sorozat.
Patterson debütálása feltehetően fel fogja cseszni azokat, akik csak egy inváziós sci-fit akarnak látni.
Az Éjféli Gospel akkor sem tudna az animált podcastok divathullámának részévé válni, ha akarna.
Most már viszonylag kevés van a mozik újranyitásáig, valahogyan kibírjuk. Addig is ajánlunk (vagy nem) négy friss sorozatot (vagy régebbi sorozat friss évadát) a lehető legkülönbözőbb műfajokban, minőségben és lendülettel.
A Romlott oktatás egy sokkal egyszerűbb, könnyebben emészthető film, mint Corey Finley első remekműve. Sajnos könnyebben is felejthető.
Kiakadni lehet, érezhetjük megbántva magunkat, mindez azonban nem változtat azon, hogy a Corona Zombies egy tökéletesen időzített, száz százalékos exploitation film. Nem jó film, de nem is érdemlünk most jobbat.
A platform allegorikus kapitalizmus-kritikája kapcsán fel lehet mutatni hasonló tematikájú, szerkezetű és lefolyású referenciaműveket, de ettől még Galder Gaztelu-Urrutia bátor rendezése nem lesz kevésbé eredeti és releváns mű.
A Vadászat egy vérbő tucat-eszképista abszurd és szatirikus akció-horrorvígjáték, noha pont az ellenkezője lehetett a szerzők célja: a konfrontáció. A konfrontációhoz azonban több ész kell.
Terrence Malick egy Hitlert megtagadó egyszerű katolikus parasztemberre tekintve tudja a legartikuláltabban és legszebben megfogalmazni mindazt, ami a mai napig nem hagyja nyugodni.
Howard Hawks 1951-es A Lény – egy másik világból című kultikus alkotása borzalmas adaptációja az alapjául szolgáló novellának, de a mai napig szórakoztató film. John Carpenter 1982-es A dolog című mesterműve nem remake, viszont kitűnő adaptáció. Matthijs van Heijningen 2011-es A dolog című szennye borzalmas remake. Nagyjából erről lesz szó.
