Megválaszolhatatlan kérdések – Fred Durst: The Fanatic
Valószínűleg azt hiszi magáról, hogy film, ráadásul, hogy jó film. Pedig alig film. Bunkó bénaság, ami értelmezhetetlenségében szórakoztató.
Pernecker Dávid
Végigszívtam a pécsi filmszakot, elvileg mozgóképismeretet már taníthatok, de inkább újságíró lettem, mert abból meg lehet élni, és így a jövő nemzedéke is jobban jár. Kedvenc filmem a Superbad és az Anchorman (A híres Ron Burgundy legendája), valamint természetesen a Nincs kettő négy nélkül. Állítólag csúnyán tudok nézni arra, aki nem bírja Terrence Malicket vagy Gaspar Noét. Írok még a Filmvilágba is amúgy, van egy boxerem, és illegálisan teszek elérhetővé különböző zenéket.
Pernecker Dávid írásai(154)
De jó lehetett ott lenni! – A koncertfilmekről és pár rendhagyó példáról
A hang, a dalok, a zene, a színpadon látható munka és koreográfia adott, de mindez a koncertfilmekben a montázs, a kép- és hangvágás, a szerkesztés alkotóelvei mentén válik a koncertet kiegészítő, kibővítő dokumentummá, melynek hangulata, hangvétele, tempója és dinamikája strukturált és manipulált. A koncertfilmek évtizedek óta bevetté vált, kellemetlenül és unalmasan standardizált beállításain túl is van azonban élet. Akadnak olyan filmek, melyek ebben az elhanyagolt dokumentumfilmes alműfajban is képesek újat mutatni, máshogy gondolkodni.
Nem látjuk a bábmestert – Chris Butler: Missing Link / A hiányzó láncszem
A Laika legújabb filmje első látásra a stúdió korábbi mesterműveitől eltérően meglepően naivnak tűnik, de kedvességében is mély barátságtörténete túlmutat a gyerekek megnevettetésén.
„Ez nem én vagyok” – A popipar és a popsztárok filmes reprezentációjáról
Amíg a popzenéről, a popelőadók autentikusságáról és a popiparban betöltött szerepükről manapság alig készülnek sokat mondó, érdekes, a témát a megszokottól eltérően megközelítő alkotások, be kell érnünk a ritkaságokkal, melyek az átlagosnál viszonylag részletesebben, mélyebben újszerűbben, foglalkoznak ezzel a filmekben leginkább csak meseszerűen, sémákat követve, vagy épp bántóan leegyszerűsítve bemutatott témával.
A hosszú búcsú – David Milch: Deadwood - The Movie
A Deadwood-film búcsúztató dicshimnusz, megindító istenhozzád: David Milch otrombán elkaszált klasszikus sorozata 12 év után végre egésszé tudott válni.
Nincs ennél tovább – Josh Cooley: Toy Story 4
A Toy Storynak ebben a formában garantáltan vége. Jobb vége pedig nem nagyon lehetne. Csak és kizárólag hálásak lehetünk ennek a filmszériának, melynek pontosan a negyedik rész katartikus végkifejletéhez kellett kifutnia.
Gyilkos arany az univerzum szegletén – Christopher Caldwell, Zeek Earl: Prospect
A Prospect szemkápráztatóan szép űrwestern. Kevesebb mint 4 millió dollárból néz ki úgy, mintha legalább tízszer ennyiből forgott volna. A látvány azonban nem minden, de jelen esetben a cselekmény és a karakterek mélysége éppen, hogy megússza a rájuk települő vizuális katarzist.
Dübörög ezertonnányi összepréselt levegő – Todd Douglas Miller: Apollo 11
Az Apollo 11 bravúr, film még nem tett ennyire áttetszővé 50 évet. Az év egyik legjobb, legfontosabb filmje ez.
Ezt láttuk a 18. TIFF-en 0. – Gongjak / The Spy Gone North; Kler / Clergy; Ying / Shadow; Mandy
Az idén kicsit csaltunk a kedvetekért: a 2019-es TIFF indító napjára pár olyan filmet szedtünk össze, amit máshol, korábban láttunk. De legalább már a nulladik perctől kezdve nyugodt lélekkel merünk ajánlani filmet (vagy éppenséggel elijeszteni filmről).
Kisebb csoda a gendersemleges klotyóból – Olivia Wilde: Booksmart / Éretlenségi
Olivia Wilde fantasztikus első filmjének gimibulija tűzkeresztség az igazi, totálisabb fiatalság megéléshez, ami még jobban megacélozza imádnivaló főhőseinek elképesztően őszinte és igazi barátságát. Nem mintha a Superbad nem ugyanezt csinálta volna 12 évvel ezelőtt.
